Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
csak nem civakodásra fajult kitörések” nyomán az eljárás felfüggesztését helyezte kilátásba, aminek meg is lett az eredménye. Bár ezután is előfordult, hogy a szavazóhelyiségbe a kellettnél többen tódultak be, a rendet az ajtókhoz állított hat fegyvertelen megyei csendlegény és a városi biztos mégis fenn tudta tartani. A jelentés szerint a szavazatszedő küldöttség a választási jegyzőkönyvet „három hiteles alakban” vezette ugyan, mégis a pártok képviseletében Pozsonyi Ferenc és Gluzek Lajos maguk is feljegyezték a szavazatokat. Az eljárás végén ,,a legnagyobb nyilvánosságban” számolták össze a szavazatokat, és korrigálták az utóbbi feljegyzések alapján a jegyzőkönyv egyik hiányát: a Dobsára leszavazott, de mégis szavazói közül kihagyott Komáromi István nevét utólag jegyezték fel. A szavazók listája ezentúl is tartalmaz ugyan néhány javítást, a betűsoros és számsoros választási névejegyzékkel összehasonlítva ezek mellett is elég sok, a leszavazottak mintegy 5%-át kitevő problematikus esetet találunk. A többnyire névazonosságból, ill. -hasonlóságból eredő eltérések itt-ott azt a gyanút keltik, hogy egyes esetekben talán mások szavazhattak le az összeírtak helyett. Az egyébként ebben az időben másutt is előfordult, hogy apa helyett a fia szavazott. Ilyen szavazások egyébként mindkét fél részéről történtek, amiből önként következik, hogy ezek a választás eredményét döntően nem befolyásolták. Egyetlen nyilvánvaló hibát mégis említünk: Molnár János házbirtokost (192. névjegyzék-szám, 1121. házszám) 73. és 74. sorszámon egymás után kétszer írták be Návay Tamás szavazói közé.276 Ez az egyetlen választás, melynek eredményéről a szavazólajstrom, valamint a választók sorszámozott és betűrendes névjegyzéke alapján, az illető választók házszámának és névjegyzékszámának figyelembevételével részletesebb számszerű kimutatást készíthetünk.277 Ebből megállapítható, hogy 1861-ben a makói választóknak mintegy 2/3-a vett részt a választáson; ezzel az átlagaránnyal lényegileg megegyezik az első három cenzuskategória, azaz a birtokosok jelenléti aránya, aminél lényegesen nagyobb volt a kézművesek-kereskedők és az értelmiségiek részvétele, a jövedelmük alapján beírtak és a nemesek viszont aránylag nagyobb számban maradtak távol. Érdekes, bár nem meglepő, hogy a megye vezetőinek befolyása milyen erős volt az utóbbi kategóriákra: különösen a kézművesekre, a kereskedőkre, az értelmiségiekre és a nemesekre, akik közül jóval többen szavaztak Návay Tamásra, mint Dobsa Lajosra. A „birtok” jogcímén összeírtak között aránylag legnagyobb számú házbirtokosok igen heterogén csoportot képezvén, nem lehet pontosan megállapítani, hogy kikből állott a Návayra szavazó többségük, a ház- és föld-, ill. ház- és szőlő- birtokosik szavazása viszont azt mutatja, hogy Dobsára inkább a város földműves választói adták voksukat. A Dobsa-párt 884 aláírással ellátott petíciót terjesztett a képviselőház elé, melyet választójoggal nem rendelkezők is aláírtak. A panasz előbb az összeírási eljárást támadta, majd a képviselő érdekében Dedinszky József házánál tartott etetésitatást, valamint a megyei tisztviselők és csendőrök által kifejtett pressziót kifogásolta, végül pedig azt állította, hogy az elnök félrevezette a népet, amikor a békétlenkedő tömegnek többször odakiáltotta: „Holnap is nap lesz, holnap után is!” — és még aznap lezárta az eljárást. A vesztes párt természetesen igyekezett mindenbe belekötni. Törvényes alapja nem lévén, csak helyi érdekességként érdemes felfigyelni arra, miszerint a „földmivelő osztálynak a választásbani részvételét” az is nehézzé tette, hogy a választás a háromnapos makói országos vásárt követő napra volt kitűzve, a földművesek pedig e negyedik napi munkakiesést már nem vállalhatták.278 276 CsmL Csanád vm. kv. ir. 5. és 20—1861.; Adattár: 25. 2,7 CsmL Csanád vm. kv. ir. 5—1861.; Adattár: 25. 278 OL Kit. 1861—III—39. 222
