Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
Mint korábbi főispán nem vállalt tisztséget az új állandó bizottmányban, amely 1861-ben érdemeit jegyzőkönyvileg örökítette meg.268 (A kiegyezést követően nyomban vissza is nyerte főispánságát, melyet 1879-ben bekövetkezett haláláig be is töltött.) Ha személyiségéről lehántjuk a kortásak áradozó jelzőit, életrajzának puszta adatai is arra vallanak, hogy Csanád egyik legelőkelőbb nemesi családjának tagjaként mint a megyei közélet irányadója joggal tarthatott igényt arra, hogy képviselőként vegyen részt — Szabad György szavaival élve — a forradalom és kiegyezés válaszújára jutott ország sorsának intézésében. Mivel az 1848—1849-es nagylaki és battonyai képviselők elvbarátai voltak, és továbbra is számítottak mandátumukra, az is érthető, hogy a földeáki földbirtokos éppen Makót, közéleti szereplésének korábbi színhelyét választotta, amelyet 1848—1849-ben egyébként is a vele szembenálló Bán- hidy Albert képviselt. Ellenjelöltje, e város „már-már elfeledett” fia, a drámaíró és publicista Dobsa Lajos (1824—1902) volt; az ő politikai pályafutásának fontos állomásait Péter László fotlalta össze.269 A makói születésű, ugyancsak jelentős egyéniség az egykori főispán méltó ellenfele lett. A városban született 1824. október 6-án; 1848 júniusában tehát még nem érte el a választhatóság alsó korhatárát. Apja, a többnyire földműves Dobsák közül kiemelkedő Dobsa Sámuel vaskereskedő volt, aki a Bihar megyei Rotarest adományával 1836-ban szerzett nemességet. Ezzel más megyében talán kevés szóhoz juthatott volna, Csanádban azonban, ahol viszonylag kevés volt a hivatalképes nemes, nyomban kisebb-nagyobb tisztségekre választották meg. Idősb Dobsa Sámuel és fiai a reformkorban a Návay Tamás vezette megyei oppozíció tagjai voltak. A fiatal Dobsa Lajos a debreceni református jogakadémiát 1842-ben elvégezvén még ugyanebben az évben a vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, és e minősége alapján jurátusként ott volt az 1843—1844. évi pozsonyi országgyűlésen. Színészi próbálkozásai után 1846 és 1848 között külföldön — Németországban, Angliában és Lran- ciaországban — volt; Párizsban átélte az 1848. februári forradalmat, melynek hatását a róla írt könyvével maga is közvetítte. Hazatérve a pesti radikális fiatalokhoz csatlakozott, és lapjuknak a Márczius Tizenötödikének a munkatársa lett; egyebek mellett a makói választással, különösen pedig a számára rendkívül ellenszenves Bánhidy Albert személyével is foglalkozott.270 Amint más összefüggésben már említettük, 1849 márciusában a makói szabadcsapat parancsnokaként a város védelmében sikeres hadmozdulatban vett részt271, a szabadságharc bukása után 1850-ben Pesten elfogták, majd hat hónapot töltött az Újépületben, és—amint 1861-ben írta—„a vád alól csak az 1851-diki év September elején menttettem föl kegyelmezés által”.272 Az abszolutizmus éveiben csupán drámaírással foglalkozó Dobsa Lajost I860—61-ben megyei bidasági Egylet Návay Tamást második alelnökévé választotta, ö azonban e tisztségéről 1860. augusztus 10-én lemondott. Alig több mint két esztendővel később, 1862. október 27-én Battonyán éppen ő vezette azt a tanácskozást, amely az előbbi példa alapján kimondta a Csanád vármegyei Gazdasági Egylet megalakulását, melynek székhelye Battonya és Makó lett. A tanácskozásra „minden oldalról” érkezett „kedves vendégek” között igen kevés volt a makói, a többi községet pedig — az egyetlen Nagylak kivételével — senki sem képviselte. Abban, hogy — amint a szereksztő megjegyezte — „a makaiak a Csongrádmegyei gazdasági egyletnek tagjai” maradtak, nem nehéz fölismerni Makó és a megyei nagybirtokosok, illetve bérlők között feszülő érdekellentétet, ami egyébként a választások alkalmával is megnyilvánult. Vö. Szegedi Híradó 1860. január 12., augusztus 26., 1862. november 1. 268 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 83—1860. 269 Hegedűs Géza—Péter László: lm. 3—17; Magyar Életrajzi Lexikon I. (Bp., 1967) 383. 270 Hegedűs Géza—Péter László: Im. 11—13. 271 CsmL Csanád vm. kv. ir. 17—1861. 2,2 Uo. 220
