Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

előtt bárminő perben” minden polgárt megillessen. E kitétel kétségtelenül a város és a Csanádi püspök között folyó, a kopáncsi és a lelei pusztának a város úrbéresei részére kárpótlás nélküli visszaadására, az 1804. előtti állapot helyreállítására irányuló per kedvező kimenetelét célozta, amit kifejezetten az esküszövegbe is belefoglaltak. A képviselő nem csupán letette ezt az esküt, de nyilatkozott is. Eszerint teljes bizalommal viseltetik a minisztérium iránt, törekedni fog arra, hogy az „osztályok közt még létező különbség megszüntetvén, a törvény előtt való egyenlőség teljes legyen”, és a város visszanyerje az 1804 előtt bírt pusztáit. Mivel a választás alkalmával „az egész város két részre volt osztva”, azt kérte, hogy „az itt tapasztalt egyenetlenségeket a városház udvarából ki ne vigyék”.262

A radikális elveket valló fiatal Dobsa Lajos a makói választókról és képviselőjükről szigorú és gúnyos hangú cikkeket írt a Márczius Tizenötödikébe. Sajnos, írásaiból a képviselő kétarcúságán kívül vajmi kevés tényadat hámozható ki; csak annyi látszik biztosnak belőlük, hogy a volt első alispán be nem váltott ígéreteivel szerezte meg a makaiak mandátumát.263

A képviselő társadalmi békét remélő kívánsága is csupán óhaj maradt, a városon belüli — egyelőre pontosabban nem körvnalazható — ellentétek a szabadságharc idején is fennmaradtak, amit a képviselőtestület megválasztása körüli 1849. májusijúniusi ellentétek is mutattak.264

E megosztottság határozott jelei kétségtelenül megmutatkoztak 1861-ben is, amikor már az összeírási eljárás idején ellentétek keletkeztek. A két párt ez alkalommal két, 1848 előtt még egy táborban levő poltikus: Návay Tamás és Dobsa Lajos körül csoportosult.

Návay Tamás, a liberális ellenzék 1840-es évekbeli megyei vezető egyénisége 1848—1849-ben a megye főispánjaként „az egész forradalmi időszakban a megye élén állott, s szóval, tettel, példaadással és egész vagyonával a mozgalom vezére volt és maradt Csanádmegyében”.265 A szabadságharc után sorsát nem kerülhetvén el, ő is az Újépületbe jutott, ahol a cs. kir. haditörvényszék felségsértés miatt halálra és vagyonelkobzásra ítélte; ezt a 3. cs. kir. hadtest parancsnoka 2 évi várfogságra változtatta, de az uralkodói kegyelem 1851 októberében ez alól is mentesítette. Az ítélet — többek között — azt rótta fel neki, hogy mint főispán és egyben felsőtáblai tag az 1848. október 3-i királyi manifesztum dacára rendelkezett a megye fegyveres ereje fölött, intézkedett az újoncok kiállításáról, mozgósította a szabadcsapatot és a nemzetőrséget; az 1849. február 5-i állandó bizottmányi ülésen bizalmat szavazhatott a Debrecenbe menekült országgyűlésnek, 1849. május 6-án a megyében kihirdette a „függetlenségi okiratot”, a hivatalnokokat a dinasztia iránti hűség alól feloldozva „a forradalmi kormány iránti hódolásra hazaárulás büntetés alatt kötelezte” és a felsőtábla 1849. május 23, 29 és 31-i ülésén jegyzőként tevékenykedett.266 A Bécsből 1852 októberében hazatért Návay Tamás a megye passzív ellenállást folytató nemeseinek potenciális vezetője volt, „háza a hallgatás szomorú napjaiban találkozó helye lett a hazafiaknak”, ő maga — Glacz Antallal együtt — elsősorban a megyei gazdasági egyesületet szervezte.267

262 Giday Kálmán: lm. 4—5.; Kelemen Ferenc: lm. (1933) 70—73.

263 Hegedűs Géza—Péter László: Dobsa Lajos emlékezete (Makó, 1974) 12—13.

264 Kelemen Ferenc: lm. (1933) 73.

2«5 -á-r-: Návay Tamás (1815—1879). Vasárnapi Újság 1879. július 1.

266 Hadi törvényszéki ítéletek. Magyar Hírlap 1851. október 8. CsmL Csanád vm. megyehatósági ir. 209., 271., 314. és 316—1852., 59—1853. (Oltvai Ferenc gyűjtése).

267 Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 141—142. Vö. a 265. sz. jegyzetben hivatkozott forrással. A gr. Károlyi Sándor elnökletével 1860. január 9-én megalakult Csongrád vármegyei Gaz219