Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

vénytőkével megalakult a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár. Betétállománya 1845 végére 37 482,33, 1847 végére már 129 579,54 pengőre emelkedett.51 A betétek rohamos növekedése csaknem teljesen a város lakóinak befizetéseiből származott. A szomszédos városokból és a megyékből egyelőre — noha az intézet kezdettől fogva e területekre is ki akarta terjeszteni tevékenységét — igen csekély érdeklődés mutatkozott.52

A tervezett Szegedi Hetilap c. újság egyik fele a hirdető jelleget továbbra is meg kívánta tartani. Az újság szerkesztésére Grünn János saját maga vállalkozott. A városi tanács és főként a budai főcenzorátus kedvező véleménye (9—10) alapján, az udvari kancellária közlését követően, a Helytartótanács 1847. július 13-án engedélyt adott Grünn Jánosnak egy gazdasági irányú szegedi hetilap kiadására. (11) Az 1847-ben különösen nehéz gazdasági viszonyok okozhatták, hogy ezen újság megindítására mégsem került sor. Szegeden csak 1849. január 1-én jelent meg először lap, a Tiszavidéki Újság első számával.53

A magyar nyomdászat az 1848. évi forradalomig 1817-hez képest a nyomdák és a nyomdahelyek számában egyaránt jelentős fejlődést mutatott, különösen a negyvenes években. Fitz József szerint54 a forradalom előtt az akkori országterületen — Erdélyt is beleértve — 53 városban 68 nyomda állt fenn. Ezek közül 13 működött az Alföldön, a Bácskával és a Bánáttal együtt számítva, köztük a szegedi Grünn-nyom- da is.

Úgy véljük, hogy ez az áttekintés és a vonatkozó iratok közzététele hozzájárulhat a szegedi nyomdaipar történetének, ezen keresztül a város XIX. százada első fele történetének jobb ábrázolásához, adalékokat szolgáltathat az országos nyomdászattörténet teljesebb bemutatásához. E tanulmányban a Grünn-féle tipográfia kapcsán elemzett problémákról — tudomásunk szerint — mindmáig nem esett szó a történeti és tipográfiatörténeti irodalomban. Ez is utal arra, hogy még a Reizner János által monografikusán feldolgozott időszakból is megoldásra váró témakörök vannak. A várostörténet e feltáratlan kérdéseinek tisztázása az egyik legfontosabb előfeltétel Szeged korszerű monográfiájának elkészítéséhez.

51 Vass Károly: Id. mü 6—8., 28. 1. — A liberális polgári nézetek gyors helyi terjedéséről és

az ehhez kapcsolódó politikai pezsgésről részletesen ír Reizner János: A régi Szeged I. A negyvenes évek és a forradalom napjai Szegeden. Szeged sz. kir. város közönsége. Szeged, 1884. 27—120. 1. — A Vass Károly-féle mű pengőben megadott összegei feltehetően a XIX. szd. első felében használatos pengőforintra vonatkoznak. A pengőforint = 2,5 váltóforint. Mindkét forintfajta 60 krajcárból állott.

53 Vass Károly: Id. mü 7.1.

53 Reizner János: A régi Szeged. Id. mü 196. 1.

54 Fitz József: A magyar nyomdászat 1848—1849. Hungária Könyvek 13. Hungária Kiadó, Bp. 1948. 58. 1. Firtinger Károly: Id. mü 99—100. 1. adatait (1848. január 1-én 55 városban 70 nyomda) Fitz a könyvtárakban megtalálható kiadványok alapján korrigálta. Firtinger Károly id. mü 80. 1. Grünn János nyomdájáról közli azt az 1844. évi, téves adatot, hogy 12 fapréssel dolgozott. Az adatot átvette tőle Fitz József id. mü 174. 1. is. A belügyminisztérium 1848. április 28-i, az időszaki lapokról, nyomdákról stb. kiadott rendelkezése a nyomdák betűanyagáról súly szerinti kimutatást és betűmintát kért, továbbá a tulajdonos lakhelyét és sajtóinak számát is. Szeged polgármestere 1848. május 24-én azt jelentette, hogy Grünn János üzeme 3 nyomtatópréssel és 1 kő- nyomdasajtóval működik. A tulajdonos lakása a Belsővárosban, Szabadság tér 3. sz. alatt van. A betűfajok: magyar, német, rác, mintegy 55—60 mázsa súlyban. Grünn a betűminta elkészítésére haladékot kért és kapott, de annak beküldésére nem került sor. (CsmL Szeged nép- és közgyűlési ir. 1848—101., 136. sz. Ezen iratokra Ruszoly József hívta fel figyelmünket. Szívességét ezúton is köszönjük. G. E.)

21