Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
írás egyébként nehézzé teszi a kerületek és az egyes időszakok közötti összehasonlítást. Makón emellett befolyásolta a választók arányát a viszonylag jelentős számú zsidóság összeírása vagy össze nem írása is. Az 1861-es, az 1869-es és az 1872-es, a városra eső lakossági aránnyal lényegileg megegyező, ill. azt némileg meghaladó választói arányszám — a rendezett tanácsú városi cenzus alkalmazása mellett — annak is köszönhető, hogy az egyébkénti feltételeknek megfelelő zsidó polgárok bejutottak a választók sorába. Ami az egyes cenzus-kategóriákat illeti, összegező táblázatunkból kitűnően Csa- nádban is a birtok-cenzus szerint összeírt választók alkották a választópolgárság zömét: 1848-ban és 1861-ben mintegy 2/3-át, 1865-ben még mindig majdnem a felét, 1872-ben pedig ismét 2/3-át; átlagosan valamivel több mint 60%-át. Megjegyzendő, hogy e többnyire volt telkes jobbágygazdákat, ill. utódaikat egybefogó kategóriát Makón 1861 -ben és 1872-ben torzította a rendezett tanácsú városi cenzus — 300 ezüst forint értékű ház, ház és föld, ház és legelőjárandóság stb. — alapján beírt, de tulajdonképpen az 1/4 telkes vagyoni szintet el nem érő, nagyobbrészt mégis paraszt, kisebbrészben pedig kézműves foglalkozású választók száma. A túlnyomó részben ugyancsak paraszti, volt szerződéses jogállású majorsági zsellér elemeket egybefogó 100 forint biztos évi jövedelem alapján választójoghoz jutottak aránya ezzel szemben 1848-ban és 1861-ben igen alacsony, 10—15%-ot megközelítő volt, s csak 1865-ben haladta meg a választók 1/3-át, 1872-ben pedig 1/5-re esett vissza, ami nagyjából megegyezett a korszak átlagával is (20%). Megjegyzendő, hogy e kategóriába az említetten kívül helyet kaptak a viszonylag nem nagy számú nagybérlők, sőt egyes esetekben a makói volt úrbéres zsellérek is. A kertészközségek lakossága — az egyetlen Apácától eltekintve — 1848-ban alig-alig volt képviselve a választók között, akiket ugyanis bennük jövedelmi jogcímen összeírtak, javarészt nem parasztok, hanem inkább nagybérlők voltak, számuk azonban oly kicsiny volt, hogy a választók társadalmi statisztikáját aligha torzítja.207 A birtok és a jövedelmi cenzus alapján összeírt, alapvetően paraszti jellegű kategória adatainak összevonásával megállapítható, hogy Csanádban is a birtokos, Hl. bérlő parasztság alkotta a választóközönség jellegét meghatározó túlnyomó többséget, a választópolgárság 80 %-át. A kézműves, tőkés iparos és kereskedő kategória kezdetben jelentékeny aránya az abszolút számok esésénél is jobban csökkent, amit mutat, hogy 1848-ban még a választópolgárok majd 1/10-ét alkotta, később viszont 5—6%-ra esett vissza, mely adatokból 6,5%-os átlag épezhető. Megjegyzendő, hogy e kategória, amely különösen Makón volt számottevő, 1861-ben és 1872-ben jelentős részben a házbirtok alapján összeírtak közé került. A nem nemes értelmiségi válsztók még előbbieknél is kevesebben voltak; 1848- ban 6%-nyi arányt, később pedig 5% körüli hányadot képeztek. A választóközönségen belül a korszak átlagában mintegy 5,5%-ot képviseltek. A régi jogon választójoghoz jutott nemesek a megye viszonyaihoz képest aránylag jelentős létszámot képviseltek, amennyiben 1848 -ban a választók több mint 8%- át, 1861-ben több mint 6%-át, 1865-ben pedig ismét több mint 8%-át képezték; igaz, 207 Kovácsházán 100 forint biztos évi jövedelem alapján Vertán Emánuelt, Kapdebó (Kabdebó) Antalt, Lázár Antalt, Lázár Kristófot, Nemes Pált és Kapots Ferencet mint haszonbérlőket, továbbá Beda Andrást, Tari Istvánt, Vertán Lajost, Vertán Antalt és Tóth Istvánt írták össze. A felsoroltak közül a Vertánok és Kapdebó örmény származású nemesek voltak. Vö. CsmL Csanád vm. kv. ir. 2—1848., Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 91., 220. 204
