Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
Instrukciókat.196 Nyomukban Csanád vármegye központi választmánya 1872. május 5-i üléséből bocsátotta ki Figyelmeztetés Csanád vármegye országgyűlési képviselőválasztóihoz! c. határozatát, amelyet az összeírok is vezérfonalként hasnáltak. A „Figyelmeztetés” arra való tekintettel, hogy az 1848: V. te. 15. §-a szerint mindenki köteles igazolni választójogát, ha az a hivatalos nemesi, ill. adólajstromokból nem derülne ki; a régi jogtól, ill. értelmiségi jogcímtől eltekintve az 1871. évi adó- könyvecskével engedte igazoni a vagyont, ill. a jövedelmet. Bár az adózással összefüggő iratokat az 1848: V. te. szerint is kifejezetten föl kellett használni, ez esetben többről, a választójogi novella-javaslatba felvett adó-(adóalap-) cenzusnak törvény- ellenes becsempészézésről volt szó, miáltal a központi választmány túllépte törvényes hatáskörét. A régi jogon választóknak az eddigi gyakorlatnak megfelelően nemességüket és 20. életévük betöltését kellett igazolni. Az 1/4 telek nagyságával „a megyei viszonyokhoz képest” — az általunk fentebb kiszámítottnál valamivel kevesebbet — 14 magyar hódat (10 katasztrális holdat) ki tevő földbirtokot tekintettek azonos mértékűnek. A kézművesek, kereskedők és gyárosok esetén a cenzust az 1868: XXVI. te. szerinti 6 (osztrák értékű) forint első osztályú jövedelemadóval való megrovással lehetett igazolni. A 100 ezüst forint biztos évi jövedelmet pénztőke esetén 10 (osztrák értékű) forint jövedlemadóval tekintették igazoltnak. A törvény által nem ismert, de az országos gyakorlatban kialakult szellemi tőkéből eredő jövedelmet mint cenzust az állam, a törvényhatóság, a község, a társulatok, uradalmak vagy egyes gazdaságok által rendszeresen tiszti állásban foglalkoztatott személyeknél akkor állapították meg, ha a hivatalukból eredő 105 (osztrák értékű) forintjövedelem után 1871-ben másodosztályú jövedelemadót vetettek ki rájuk. A kertészközségek lakosai és más bérlők közül azokat lehetett összeírni, akik gazdaságukba vagy bérletükbe épületek, gazdasági eszközök, igás és haszonmarhák, valamint bérleti díj révén 105 (osztrák értékű) forint jövedelemnek megfelelő tőke befizetését vagy 6 (osztrák értékű) forint évi egyenes államadó befizetését igazolták. A volt honoráciorokmk diplomájukat, ill. kinevezési okmányukat kellett felmutatni.197 A megye két kerületéből 1872-ben több olyan reklamáció futott be a központi választmányhoz, amelyek a jövedelem, ill. adófizetés alaján összeírt kertészek törlését kérték. Vaszil Ferenc 16 lelei választó ellen azért emelt kifogást, mert állítása szerint nem rendelkeztek legalább 20—20 holdnyi földbérlettel (numerussal) ,198 Urbanics Kálmán vármegyei aljegyző pedig azért reklamált 32 albertii és pitvarosi, valamint 66 kövegyi és kiskirályhegyesi választó ellen, mert a kincstári uradalmi ispán igazolása szerint haszonbér-tartozásuk összege teljes vagyonrtéküket is meghaladta, így szerinte az illetők vagyontalanoknak tekintendők.199 A központi választmány tagjai közül becslő biztosokat küldött ki a helyszínre; Leiére Gyenes Istvánt és Berger Gyulát, a másik négy helységbe pedig ifj. Bánfy Józsefet és Görbe Sándort. A biztosok a helyszínen megjelenve az elöljárók bevonásával és az érintettek bevallása alapján fölmérték a bepanaszoltak ingatlan és ingó vagyonát — haszonbérelt numerusaikat, állatállományukat, gazdasági felszerelésüket —, ezek 196 Ruszoly József: Diss. 259—266. 197 Maros, 1872. május 12. 198 CsmL Csanád vm. kv. ír. ein. 6—1872. 199 CsmL Csanád vm. kv. ir. ein. 7.- és 8—1872. 201
