Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

beszerzett „bizonyítvánnyal” (utóbbit nem sikerült megtalálnunk) 1836. október 6-án benyújtotta a városi tanácsnál a Helytartótanácshoz továbbítani kért iratát. (5) Ebben ugyancsak valótlan, a mellékletek által sem igazolt tételeket fogalmaz meg, így pl. azt, hogy Békés megyéből nem kap megrendeléseket. Az 1834. évi „jegyzőkönyv” tanúsága szerint az általa megjelöltnél szélesebb területre terjedt ki a megrendelők köre. A Grünn által említett helyeken kívül Csanád, Csongrád, Szolnok megyei helységekre is. Az elegendő munka hiányát hangoztató tételeinek az a tény is ellentmond, hogy ugyanezen kérvényében nyomdaüzeme kőnyomdával való kibővítésének engedélyéért folyamodik. A kérvény szubjektív indulatoktól is fűtött. Grünn biztosítani akarta a maga számára a nyomtatás monopóliumát, ezért Konrád Keresztély nyomdaállításának eltiltását kérte, régi, a nyomtatványok felforgató hatásától való félelmet tükröző kormányrendeletekre hivatkozva. Grünn e magatartása során — objektíve — a polgári fejlődéssel, a termelés színvonalát növelő versennyel, a szellemi erők könnyebb érvényesülésével, a város és környéke gyarapodásával, ezen keresztül az országos haladással került szembe. A város tanácsa azonban kitartott a Konrád Keresztély kérelmének támogatásakor rögzített haladó álláspontja mellett (4), és amikor Grünn kérelmét eljuttatta a címzettekhez, kategorikusan leszögezte, hogy a kérelem ama részét, amely szerint a városban két nyomda nem élhetne meg, „az igazsággal homlok öszve ütközőnek találjuk”, sőt a városra és környékére nem megvetendő haszon származna egy másik nyomda létesítése révén, ezért megújítja a Konrád Keresztély ügyében korábban felterjesztetteket.42 Az időpont azonban nagyon kedvezőtlen volt az új nyomda engedélyezése szempontjából. Az 1830-as évek második felében a Habsburg birodalom kormányzása legfőbb feladatának a polgári liberális eszmék és intézmények előretörésének megakadályozását, a feudális abszolutizmus konzerválása érdekében a közműveltség emelése, általában a polgári gazdasági, politikai és kulturális fejlődés megakasztását tekintette.43 Ebben a helyzetben tehát törvényszerű volt, hogy a Habsburg uralom Magyarországon való fenntartásán és a feudalizmus tartósításán fáradozó Helytartótanács 1836. november 15-én Konrád Keresztély kérelmének elutasításával Grünn János kérését tette magáévá.44 Grünn tehát az átmenetileg igen erőssé vált konzervatív politikát képviselő kormányhatóság segítségével buktatta meg az újabb szegedi nyomda megalapításának kísérletét és biztosította monopóliumát. A siker érdekében — mint láttuk — nem tisztességes eszközöket is latba vetett.45

42 Uo. 1836—3284. 1. sz.

43 Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Akadémiai Kiadó, Bp. 1975. 80—84.1. — Az 1835—1840. közötti esztendők „a terrorisztikus kormányintézkedések évei” voltak; Metternich befolyása a magyar ügyekre ekkor már korlátlanná vált és mint 1837. elején az Államkonferenciához intézett emlékirata egyik következtetéseként megírja, egyszer s mindenkorra véget kell vetni az engedmények politikájának. (Uo. 93. 1.)

44 CsmL Szeged tan. ir. 1836—3906. 1. sz.

45 Konrád Keresztély nevével később 1845-ben a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár megalakítása kapcsán találkozunk: az intézet 1845. július 27-i, vezetőséget választó közgyűlésén beválasztották az igazgatóságba, az augusztus 6-án tartott választmányi ülés pedig pénztárnoknak nevezte ki. (Vass Károly: A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár alapításának és negyvenévi fennállásának története. Az Intézet tulajdona H. és é. n. 7.1.) Nincs közvetlen bizonyosságunk arra, hogy a Szeged- Csongrádi Takarékpénztár e tisztségviselője azonos lenne a nyomdász Konrád Keresztéllyel; ezt inkább csak valószínűsíti, hogy Konrádra mint nyomdászra nem találtunk további adatot. Konrád Keresztélyt 1849. szeptember 6-án városi főpénztárnokká nevezték ki, 1853—1855-ben az állami adóhivatalnál ideiglenes ellenőr. 1855 végétől városi árvatári pénztárnok. 1868-ban nyugdíjaztatását kérte. Kérelméből az is kiderül, hogy 1799. november 14-én Szegeden született. Az 1871. január 30-i közgyűlés évi 120 Ft kegydíjat szavazott meg neki. (CsmL Szeged tan. ir. 1871—1352. 1. sz. Az iratra Ruszoly József hívta fel figyelmünket. Szívességét ezúton is köszönjük. G. E.)

19