Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

kül” különben sem találhatott volna okot a törlésre. Az eset nem is érdemelne nagyobb figyelmet, ha nem Dobsa Lajos képviselőjelölt lehetetlenné tételét célozta volna, s nem tárná fel Makó e jeles szülötte életének eddig homályban maradt részletét A központi választmány szerint is ,,alaptalan rágalmazást” tartalmazó irat zavaros előadása értelmében 1849 tavaszán, amikor Perczel tábornok e vidéken megindította a hadjáratát, Dobsa mint a makói szabadcsapat őrnagya Kiszombor és a makói marosi átkelőhely védelmére rendeltetvén „hűségtelenül” elhagyta őrhelyét, miáltal a magyar sereget súlyos veszedelemnek tette ki, s ezért is került hadbíróság elé.165

A központi választmánytól a képviselőjelölt apja révén hivatalosan is megkapta a bejelentést, s arra terjedelmes emlékiratban fordult a választmányhoz, amely azt tudomásul véve iratai közé helyezte. Dobsa többek között megírta, hogy „1849-ben, midőn a ráczok Kis Zomborig nyomorultak”, a kormány engedélyével Makón 8 nap alatt 1600 főnyi csapatot szervezett; megütközvén a „ráczokkal és határőrökkel”, maga vezényelte csapatát a marosi átjárónál, majd mivel a kifosztott Kiszomborban embereinek nem tudott élelmet szerezni, és hiába is üzent ezért Makóra, maga ment haza, és saját kamarájukat kiürítve ellátta katonáit. Bevallása szerint annyi hibát követett el, hogy erre az időre nem adta át írásban, „Vorschriftmössig” a parancsnkságot. Ezt szerinte akkor az irányában „lelkiismeretlenül szigorú parancsnokok” is csupán szolgálati vétségnek, nem pedig hazaárulásnak minősítették. (Dobsa—levele szerint— az első fokú ítéletet nem is ismerte, így okkal kérdezhette, hogy honnan tudhatta volna azt a „durva kacolásai dacára — finom politikus” fejljelentője.) Joggal hivatkozott arra, hogy a szabadságharc iránti hűtlensge esetén 1850—51-ben a bécsi kormány nem tartotta volna hat nőnapig az Újépületben. E bejelentés valóban nem minősíthető másnak mint rágalomnak, melynek egyedüli célja az volt, hogy Dobsa Lajos képviselő ne lehessen.166

A választójog különös feltételei közül először a vagyoni cenzusok körüli nehézségeket vesszük számba. Mint ismeretes, rendezett tanácsot tartó községben (városban) legalább 300 ezüst forint értékű ház vagy föld, egyéb községekben pedig — tehát a nem rendezett mezővárosokban és falvakban egyaránt — 7/4 volt úrbéri telek vagy ahhoz hasonló nagyságú föld kizárólagos vagy családtagokkal együtti tulajdona volt a minimális vagyoni feltétel. Az 1/4 telek egyébként Csanádban 15,5—16 magyar hold föld volt, ugyanis egy egész telekhez 62—64 hold külsőség (szántó és rét) tartozott.167 Elvétve előfordult, hogy kivételesen ennél kisebb birtokra — pl. 1/8 telekre168 — is megadták a választójogot.

A vagyoni cenzus körében a rendezett tanácsú városok helyzete kedvezőbb volt. Ebből a szempontból is jelentősége volt tehát annak, hogy Makó pusztán mezőváros, avagy rendezett tanácsú város-e. 1861-ben és 1872-ben, amikor ismét rendezett tanácsú város lett, igen sok választót írtak össze házbirtoka, ill. ház- és föld együttes birtoklása alapján.169 A rendezett tanácsú városi cenzus viszonylag kedvező voltához az értékbecslés nyilvánvaló enyhesége is hozzájárult. Abból pl., hogy a ház értékét általában nem jegyezték fel, és 1861-ben senkit sem hagytak ki azon a címen, hogy háza nem éri el a törvény szerinti minimális értéket, csak arra következtethetünk, hogy a házbirtoklás puszta tényén túl mást nem vizsgáltak az összeírok. Makón 1872-ben igen sok reklamáció érkezett a választmányhoz amiatt, hogy egyes választók házának

165 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 15—1861.

166 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ír. 17—1861.

167 Fényes Elek: lm. (1847) 354.

168 Adattár: 14. és 17.

169 CsmL Csanád vm. kv. ír. 5—1861., sz. n.—1872., vö. Adattár: 15. és 22.

196