Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
is összeírtak (595. sz.). Nem tudni, hogy csupán névazonosság áll-e fenn a Makón összeírt Erdei János 46 éves házbirtokos (107. sz.) és a hasonnevű 60 éves 1/4 telkes makói lakos, nagylaki választó között (43. sz.). Alighanem bizonyos, hogy a Nagylakon 7/8 telekkel összeírt 50 éves Pák Imre makói lakos azonos az ugyanilyen nevű 57 éves makói házbirtokos nemessel (1044. sz.). E példák persze inkább csak kivételek voltak, mégis azt mutatják, hogy a birtokfekvés szerinti összeírás visszaélésekre is vezethetett.148 A lakosság érdeklődése a választások előkészítése, különösen az összeírás iránt igen változó, bár idővel fokozatosan növekvő volt. Az érdeklődést is jelző statisztika mellett a központi választmány elé került és elbírált reklamációk is bizonyságot adnak erről.149 Év Kerület Reklamáció Helytadó döntés pozitív negatív pozitív negatív 1848 Makó 3 (19) — 1 (4) Nagylak 1 (31) — — — 1861 Makó 2(2) 1 (1) 2(2) Nagylak 1 (1) — 1 (1) 1865 Makó 11 (11) — 2(2) Nagylak — 1(1) Amint láttuk, kimondottan az összeírok eljárása ellen panasz egyedül 1861-ben merült fel. Az összeírás folyamatosságának hiánya mellett a Dobsa-párt azt is állította, hogy a „központi választmányban a Makót illetőleg a nép aránylag és eléggé — bár ez iránt ugyanott felszólalás történt — képviselve nem volt, minek következtében olly egyének is becsúsztak a választók közé, kiket a törvény szavazati képességgel fel nem ruházott”. Az állítás bizonyítása híján különösen pedig a maga idejében való reklamáció elmulasztása miatt képviselőház ezen állítólagos sérelmet már nem orvosolhatta.130 Ami a reklamációk érdemét illeti, azok 1848-ban inkább eljárási, később viszont anyagijogi okokban gyökereztek. 1848-ban a póruljárt 31 Csanádi lakos kérvénye mellett151 két makói és egy lelei panaszt tárgyalt a központi választmány. Bálint József és 9 társa — egy kivételével valamennyien makói elöljárók (esküdtek) — 1848. június 8- án kelt beadványukban arra hivatkoztak, hogy „noha jelentettük magunkat — de jelentésünk a tisztelt küldöttség’ figyelmét, a háborító zaj és tolongás miatt — elkerülte”. A központi választmány a törvény 14. §-ára tekintettel azzal ütötte el őket kereset igazuktól, hogy nem igazolták, miszerint „valósággal és világosan” szót emeltek volna beiratásukért, „azt pedig föl is tenni, hogy az öszveírás alkalmával a’ be nem jegyzés okául fölhozott zajongás oly folytonos lett volna, hogy bejegyzésüket éppen nem eszközölhették, nem lehetne.”152 Nem jártak jobban Molnár Ferenc és Gyurácz 118 * * * * * * * 118 CsmL Csanád vm. kv. ir. 5. és 6—1861. 149 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 6—9—1848., 8—10. és 15—1861., 7—17—1865. Megjegyezzük, hogy fenti táblázatunkban a pozitív reklamációk valakinek a felvételére, a negatív reklamáció pedig törlésére irányult. A számok a reklamációs beadványokra, a zárójelbe tett számok pedig az érintett személyekre vonatkoznak. 150 OL Kit. 1861—III. 39., 76. 151 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 9—1848. 152 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 6—1848. 193
