Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
hatósági előkészületeket, egyébként pedig az addig eljárt összeírok munkája „oly köz bizalommal párosult, hogy újabb választásnál is ismét csak is nállok öszpontosulna: jogának további és jövőre leendő fenntartása mellett a’ megyei küldöttség vezénylete alatt követjének leendő választását közbizodalom kifejezésével kér(-i) befejeztetni”.98 A megyei választmány a város megnyugtató álláspontját nyomban tudomásul vette.99 Br. Bánhidy Albert főispán 1865. szeptember 29-én kelt felterjesztésében az 1861- ben megválasztott makói képviselőtestület visszaállítását kérte a Helytartótanácstól, és — a jelek szerint — az addigi gyakorlatnak megfelelően javasolta rendezni a város képviselőválasztasi ügyét is.100 A Helytartótanácsot vezető tárnokmester a képviselő- testület visszaállításának ügyében a Helytartótanács plénumának döntéséig nem foglalt állást, a képviselőválasztást illetően pedig azt írta, hogy ,,a’ mennyiben ezen váro- országgyűlési képviseletét illetőleg az 1861-ik évben foganatosított eljárás alakszerűsége ellen törvényes vagy más szempontbóli aggályok nem merülhetnek fel: az ellen, hogy a’jelen alkalommal is hasonló eljárás követtessék, nincs észrevételem”.1“ A vár megyei központi választmány 1865. október 5-i állásfoglalása sokkal világosabban ismételte meg a korábbi álláspontot, miszerint „ámbár Makó város az 1848: V. te. 5ik §-a szerint egy országgyűlési követ önállólagos választása és küldése jogával bír, de miután rendezett tanácsa nincsen, az előző 1848. és 1861 ík években foganatosított gyakorlathoz képest nevezett mvárost illetőleg a’ követválasztási intézkedéseket szinte ezen középponti választmány sikeresíttse”102. A kiegyezést követő első országgyűlés képviselőinek választásáról intézkedő 1868. december 23-i belügyminiszteri leirat csupán arra hívta fel a megye közönségét, hogy az 1848: XXIV. te. szerinti hatáskörében intézkedjék, hogy a „megyébe kebelezett Makó város”-ban is megtörténjék a városi központi választmány megalkotása.103 A megyei állandó bizottmány 1869. január 11-i ülésén ennek dacára úgy döntött, hogy az általa megválasztott központi választmány illetékessége nemcsak a két „vidéki”, hanem a makói kerületre is kiterjed, tekintettel arra, hogy „Makó városa a’ szabad városok sorába nem tartozván, reája nézve az 1848: V. te. 9. §-a nem alkalmazható” [!], és az „1848—1861—1865. években követett gyakorlat alapján is nevezett Makó mezőváros megyénk egyik választókerülete gyanánt lévén tekintendő”104. A központi választmány meglakításakor kisebbségbe szorított, de éppen Makón többségben levő balpárti ellenzék nem tiltakozott ezen, a korábbi szükséghelyzetből adódó állandó gyakorlatot, mondhatni törvényrontó szokásjogot konstruáló határozat ellen, amelyet egyébként hallgatólagosan a belügyminiszter is tudomásul vett. Annál nagyobb volt a Makón ezalkalommal megválasztott Dobsa Lajos ellenzéki képviselő meglepetése, aki ellen a vesztes Deák-párt éppen arra hivatkozva peticionált, hogy Makón az 1848: V. te. 9. §-a dacára nem alakítottak önálló központi választmányt, hanem minden választási ügyben, egyebek mellett az öszeírási reklamációk tárgyában is az ott törvényes illetékeséggel nem rendelkező vármegyei központi választmány járt el. A petíció szerint „a makói követválasztási ügyben általa tett lépés ép oly semmis, mintha Pest városa helyett Pest vármegye választott volna Pest városában”. A képviselő ellenbizonyítékként beszerezte a korábbi gyakorlatot bizo98 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 12— és 16—1861. 99 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 16—1861. 100 OL Htt. lt. 76211—II—15—1865. (A főispáni felterjesztés tartalmára irat hiányában csak az előadói ívből következtethetünk.) 101 Uo. 102 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 2—1865. 103 CsmL Csanád vm. áb. jkv. és ir. 90—1869. 104 Uo. 183
