Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
vezését. Az 1848: XXIV. te. értelmében városi választójoggal rendelkező személyek összeírása ellentétekre vezetett, éppen ezért az összeírok megbízásával foglalkozó közgyűlést meg kellett ismételni, így a 100 (115) tagú képviselőtestület megválasztására csupán 1849. július 8-án kerülhetett sor. Az addig különálló községet képező zsidóság is csatlakozván e testülethez, 1849. július 29-én ejtették meg a tanácsválasztást, a Faragó Ferenc polgármesterrel az élén működő testület azonban alig egy hétig tevékenykedhetvén, a szabadságharc bukásával megszűnt a város e kiemelt jogállása. Újból „egyedül a’ közkormányzati rendeleteknek vak eszközéül használhatásra alkalmasabbnak mutatkozott rendezetlen, és kinevezett egyénekből álló Bíróság vette át a’ Város kormányzását”.85 A Bach-korszak vége felé a cs. kir. megyefőnök ismét engedélyezte a rendezett tanács felállítását, amely kinevezés alapján 1858. november 1-től az októberi diplomát követő 1860. december 9-i lemondásáig működött is.86 A vármegyei állandó bizottmány 1860. december 28-án utasította a várost, hogy „az 1849-ik évi félbeszakított állásához kép az üresen maradt Elöljárói helyeket új választással mielőbb betölteni törekedjék”.87 Makó lakosai között — valószínűleg a rendezett tanáccsal együttjáró fokozott anyagi teher miatt — 1861 elején lábrakapott a rendezetlen mezővárosi státuszt visszakívánó mozglom. „Makó Város a’ rendezett Tanács általi kormányzástól átalján idegenkedve, inkább a’ gyámság alá helyezett kiskorúak járszalagánál fogva kíván vezettetni, s annál fogva a’ régi idők szerint rendezetlen tanács mellett maradni kívánnak, miután a’ felvilágosodott kor igényeinek megfelelő és törvényes szabadság gyümölcseinek élvezhetésétől visszariadó és józanul fel nem fogható ily botrányos okok fölhozása ellenébe e Bizottmány csak szánalmát állíthatja, sa’ szabadabb mozoghatási alkalmat... fölerőszakolni méltósága alatti cselekménynek tartja”; a megyei állandó bizottmány Flofbauer Sándor főszolgabírót bízta meg, hogy hívjon össze népgyűlést e kérdés eldöntésére.88 Mivel e népgyűlésen a szavazók többsége elfogadta a rendezett tanácsi jogállás fenntartását, viszonylag rövid idő alatt a megtörténhetett mind a képviselőtestületnek, mind a tanácsnak a megválasztása, amit a megyei állandó bizottmány 1861. március 5-i ülésén tudomásul is vett,89 és az iratokat a független felelős minisztérium helyét bitorló Helytartótanácshoz terjesztette fel, amely ezt 1861. május 2-i határozatával visszatasítva megsemmisítette a makói helyhatósági választásokat. Eszerint Makó 1848 előtt nem rendelkezvén rendezett tanáccsal, előbb engedélyt kellett volna kérnie ehhez a királytól, s csak ennek birtokában lehetett volna megejteni a választásokat. Azt is kifogásolta a Helytartótanács, hogy a képviselőtestület tagjai sorába olyanok is bekerültek, akik megválasztását az 1861. január 16-i királyi rendelet eleve érvénytelennek nyilvánította, végül pedig meghagyta a megyei bizottmánynak, hogy ,,a’ képviselői testületet ne 150, hanem 120 taggal választassa újjá”, s általa ,,a’ Város tanácsát alakítsa addig is meg, míg a királyi beleegyezés utólagosan meg nem történt.”90 Az állandó bizottmány 1861. május 14-i választában ismertetve az 1849-ben elnyert és 1858-ban megújított rendezett tanácsú jogállás fennállását, kitartott a már megejtett választások érvényessége mellett. Külön hangsúlyozta, hogy a törvényben előírt 120 helyett 150 képviselő85 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 638—1861.; Kelemen Ferenc: A régi Makó cserepei (Makó, 1933) 74—78.; Kelemen Ferenc: Makó igazgatásának történeti formái (Makó, 1970). 86 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 70—1860. 87 Uo. 88 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 78—1861. Érdemes megjegyezni, hogy a makói lakosság egy része 1873-ban és 1899-ben is a rendezett tanácsú városi jogállásnak a nagyközségi státusszal való fölcserélését szorgalmazta. Vö. 343. sz. jegyzettel és Erdei Ferenc: lm. 39. 89 CsmL Csanád vm. áb. jkv. és ir. 276—1861. 90 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 639—1861. 181
