Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

len sorokkal, némely sorban düledező betűkkel, gondatlanul nyomott, tehát igen gyenge kivitelezésű, azonos célú lapoktól. (19—20. képek) Az 1831. évi városi tanácsi iratok között többféle nagyméretű űrlap található, amelyek az arányosan megválasztott betűfokozatokkal, az egyenletes vastagságú, szinte töretlen léniákkal, a levegős szedésekkel igen jó áttekinthetőséget, szép szedésképet adnak. Példaként a „Tabellája az élelembéli szerek árának, melyek a szegedi piartzon fertálonként anno 1831 ela- datattak” c., 56X38 cm szedéstükrű táblázatlapot említjük. E nyomtatványon a cím főszava kb. 36 pontos verzál, többi szava mintegy 16 pontos kurrens, a táblázatfejben a több oszlopot összefogó szavak kb. 12, az egyes rovatfejekben levő szavak kb. 8 pontos, a táblázat szélén levő, függőlegesen futó szöveg pedig hozzávetőleg 14 pontos kurrens betűből szedett. A nyomtatvány szépségét emeli, hogy a szedés a „Tabellája” szó kivételével Falka-féle betűkből van összeállítva. (21. kép.)

Konrád Keresztély vagyona is tekintélyes volt: 1836-ban 2034 térölnyi telket birt, amelyet a rajta levő épülettel együtt 15 000 váltóforint értékűre becsültek. Az 1833. évi „teljes újítás” alkalmával pedig Szeged nagyobb tanácsának (választott község) tagjává választották.35

1835. májusában Grünn János átvéve örökségét, csakhamar maga állott a nyomda élére. Jó szakmai felkészültségéből, viszonylag széleskörű műveltségéből táplálkozó nem csekély önbizalmával magyarázhatjuk, hogy 1836. első felében elbocsátotta a megrendelők körében előnyösen ismert, a nyomdát figyelemre méltóan fejlesztő, ezen keresztül a Grünn-vagyont is gyarapító Konrád Keresztélyt. E kitűnő nyomdászt vagyona, választott polgár volta, ismeretségi köre Szegedhez kötötte. Éppen ezért úgy határozott, hogy önállósítja magát, nyomdát állít fel Szegeden. 1836. július 23-i kérelmében a város tanácsához fordult, hogy az illetékes kormányszervnél, a Magyar Királyi Helytartótanácsnál eszközölje ki az engedélyt egy könyv- és kőnyomda létesítéséhez. (2) Egy új helyi nyomda felállításának szükségességét és lehetőségét tömören összefoglaló iratában Konrád Keresztély helyesen vette tekintetbe mindazokat a tényezőket, amelyek a nyomdaipar helyzetét, további fejlődési lehetőségeit az adott időszakban Szegeden meghatározták. Kérelmének leginkább a 3. pontjában előadottak bizonyítják, hogy lényegében látta a város népességnövekedésének és ezzel kölcsönhatásban a tőkés gazdasági fejlődésnek elsősorban Szegeden, ezen túlmenően a környező megyékben is várható bekövetkezését. (A tőkés fejlődés közvetlenül megnövelte minden országban a nyomtatványszükségletet, maga után vonta tehát a nyomdák számának és a nyomdászat technikájának fejlődését. Ugyanakkor azonban sok tekintetben hozzá is járult —• többek között a polgári liberalizmus nézeteit szélesebb körben terjesztő újságok tömegméretű és gyors előállításával — a kapitalista fejlődés további gyorsulásához).36 Szeged kultúrközpont jellege, ami —- fejtegette tovább Konrád Keresztély —- a gazdasági élet növekedése nyomán szükségszerűen fokozódni fog, ugyancsak igényli a nyomdaipar kiterjedését. A városi és megyei közigazgatás ügyintézési módjának fokozatosan polgári jellegűvé alakulása több, —• az eddigihez képest — igényesebb és változatosabb nyomtatványanyagot követelt. Szeged községválasztmánya már 1833-ban tanúbizonyságot tett arról, hogy az erőteljesebb polgári haladást üdvözli és kívánja: Széchenyi Istvánt, aki 1833. szeptember elején a „Duna” nevű gőzhajóval megjelent Szegeden, még az évben a választott község tagjává nyilvánította, a tanács és a községválasztmány elkészíttette számára a polgárlevelet „nagy érdemei tekintetéből”.37 Joggal számíthatott tehát

35 Uo. 1835—2101., 1836—2784., 1836—3284. 1. sz.

36 W. E. Mosse: Liberal Europe. Thames and Hudson, London 1974. 89—91. 1.

37 CsmL Szeged választott községénekjkv-e. 1833. 3547. sz. Vő. Gaál Endre: Széchenyi István. Tiszatáj, 1960. május. — A tanács Petrovits János és Wöber György tanácsbelieket bízta meg a polgárlevél Széchenyinek történő átadásával.

17