Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

senek, s katonai fogságban tartassanak”. A közgyűlés e denunciáció miatt nem rendelt el külön vizsgálatot, hanem az illetékes főszolgabíró elé utalta az ügyet.25

Csanád vármegye közgyűlése 1842 tavaszán magáévá téve a reformellenzék programját, a híres szatmári 12 pontot, még biztatást is adott a szatmári liberálisok táborának, arra kérvén, hogy „a körében elszunnyasztott 12 ponti határozatot fölébreszteni siessen”.25/a

Az ellenzéki irányzat vezető egyénisége az 1840-es években Návay Tamás (1815— 1879) földeáki birtokos lett, aki pozsonyi jogi tanulmányait 1832-ben fejezte be. A „pártok” az 1832—1836. évi országgyűlés „első szakaszában már orságszerte sorakozván... a szabadelvű reformpárthoz csatlakozott, s a kis, de lelkes Csanád megyében is fölemelte annak zászlaját”. Gyorsan haladt előre a megyei tisztviselői ranglétrán: 1835-ben tiszteletbeli al-, 1836-ban pedig tiszteletbeli főjegyzője volt törvényhatóságának. Később, 1837-ben a Maros árvízvédelmére alakított bizottság ügyvivője, 1838-ban pedig a „katonaságra ügyelő bizottság” feje lett. Az 1839—1840. évi ország- gyűlés egyik megyebeli követeként a Deák Ferenc körül tömörülő „szabadelvű párt"... elvhű és munkás tagjai közé tartozott”. Az 1842. évi tisztújításon már mint az „ellenzék elismert feje” másodalispán lett, s e minőségében a törvénykezés, de különösen a börtönrendszer javításán munkálkodott. Az 1843—1844. évi országgyűlés idején a követként távollevő Bánhidy Albert első alispánt helyettesítve irányította a megyét, ,,a’ haladás zászlóját férfias erős kezeiben elől lobogtatva”. Az 1845. évi tisztújításon nem vállalt (!?) ugyan tisztséget, de így is „mint magán ember a megyei közélet, s jelesen az annak irányt adó ellenzéki párt központjává vált, s maradt egészen 1848-ig”.26 A jelentős vagyon mellett átlagon felüli tehetséggel és ambícióval rendelkező Návay Tamás évtizedekkkel későbbi méltatói persze kissé idealizálták a reformkor Csanád megyéjének nehéz harcokkal terhelt közéletét.

A Makón 1846-ban alakult Nemzeti Körben27 tömörülő haladó megyei elemek „Csanád vármegye liberális levegőjében”28 is súlyos küzdelmet vívtak ellenfeleikkel. Erről vallanak pl. a Pesti Hírlapban az 1847. évi közgyűlésekről megjelent híradások. A Csanád álnév mögött rejtező levelező az 1847. márciusi közgyűlés kapcsán a főispán szemére vetette, hogy célzatosan az Arad megyeivel egyszerre hívta össze a közgyűlést, s így a mindkét helyen érdekelt nemesek, „többnyire elvbarátaink”, csak egyiken jelenhettek meg. E közgyűlésen egyébként egy, a Bánhidy Albert első alispán vezette megyei tisztviselőkart lélekvásárlással vádoló, B. B. táblabíró által írt, „kézre- kerített magány levél” ügye volt az egyik vitapont. A vitában az ellenzéket N. T. (Návay Tamás), G. A. (Glacz Antal) és D. J. (Dedinszky József) képviselték, L. J. a konzervatív program szellemében szólt, Bándhidy Albert első alispán pedig közvetítő állásponton volt, „a közönség mindkét pártbeli tajgjainak nagy megütközésére” kijelentve, hogy „ő nem konzervatív..., hanem most is, mint azelőtt szabadelvű és a szabadelvű haladás e embere”. E közgyűlésen egyébként összeütközésekre is sor került, minek eredményeként a „vad erőszak” miatt a Návay Tamás vezette ellenzék elhagyta a tanácskozást.29

25 Kossuth Lajos: lm. (1966) 964—969. „A kis Csanád — jegyezte föl 1837. január 23-án Lónyai Gábor — nagyon jól kezdi magát viselni.” Vö. Erdmann Gyula: Lónyay Gábor naplója. Századok, 110. évf. (1976) 914—955., különösen: 941.

26/a RÁcz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont (Debrecen, 1955) 18.

26 -á-r-: Návay Tamás (1815—1879). Vasárnapi Újság, 1879. július 1.; vö. CsmL Csanád vm. áb. 83—1860. jkv.; Barna János—Sümeghy Dezső: lm. 141—142.

27 Giday Kálmán: Makó története az 1848/49-es szabadságharcban. Különlenyomat az 1948. évi Csanádi Kalendáriumból 2.

28 Barna János—Sümeghy Dezső: Int. 142.

29 Csanád: Törvényhatósági dolgok Csanádból. Pesti Hírlap, 1847. április 15.

167