Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

megyében — a nőket és gyerekeket is beleszámítva — 2416 nemesi jogállású személy élt, a tisztújításon szavazók, azaz közgyűlési tagsággal rendelkezők száma pedig 643 volt.9 A megye legnagyobb földesura maga a kincstár, a kamara volt; Makót a Csanádi püspök birtokolta. Mellettük igen kevés volt a jelentősebb birtokkal rendelkező olyan család, mint a Návayak Földeákon vagy a Marczibányiak Tornyán; a nemesek nagy része inkább a kincstári puszták bérlőjeként vagy zálogbirtokosként települt a megyébe. Közöttük igen sok volt az örmény eredetű, akiket Erdélyből jövet Mária Terézia nemesítet meg.10

A megye társadalmának átalakulásába az 1870. évi népszámlálásnak A jelenlevő népesség hivatása és foglalkozása szerint c. táblázataiból nyerünk betekintést, bár az egyes rovatok olykor ellentétes érdekű társadalmi osztályokat is egybefognak; így pl. a birtokosok kategóriájában az úri és parasztbirtokosokat, a bérlők esetében pedig a kapitalista nagybérlőket és a telepítvényes kisbérlőket egyaránt szerepeltetik. A nép- számláláskor felvett csoportokat tanulmányunk Adattárában közölt táblázaton két nagy kategóriába foglaltuk össze: az elsőbe iktattuk az értelmiséget, a saját vagyonnal rendelkezőket, az önálló iparosokat, kereskedőket, vállalkozókat és járadékosokat, a másodikba pedig a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi munkásokat, ill. alkalmazottakat. E kategóriákat a korabeli statisztika is tartalmazta, azzal a különbséggel, hogy a gazdatiszteket és magánhivatalnokokat, akiket mi az első egységbe iktatunk, a másodikban szerepeltette. A „személyes szolgálatot teljesítőket”, akik jelentős részben nyilvánvalóan háziasszonyok és — mai kifejezéssel — kisegítő családtagok voltak, valamint a biztos foglalkozás nélkülieket egyik egységbe sem sorolván, feltételzve, hogy nagyjából egyenlő arányban oszlottak meg a két fő kategória között, arra következtethetünk, hogy 1870-ben Csanád népességébenskb. 1/3 volt az első,,.önálló” és 2/3 a második, „munkás ” kategória részesedése. Agrárvidékről lévén szó, igen természetes, hogy az „önállóak” jelentősebb része parasztbirtokos, a „munkások” nagy része pedig egykori zsellér, mostmár inkább agrárproletár volt. A választóközönség az 1848: V. te. feltételei szerint az első kategóriából, az összlakosságnak alig 1/8-át kitevő 14 éven felüli —javarészt nyilvánvalóan férfi — „önállóak” közül kerühetett ki.11

A reformkori előzményekből

Ezirányú kutatások nélkül csupán szórványos adatainkból következtethetünk Csanád vármegye 1848 előtti politikai viszonyaira. A nemesség relative kis száma, a bérlőknek a kincstártól való függősége, a kamarai birtokok és a püspöki uradalom mind-mind a kormányzatnak kevező tényezők voltak. A reformkorban itt is megjelent a polgári haladást kívánó liberális reformerek csoportja, amely nem csupán hallatta szavát a közgyűléseken, de tisztújításokon és követválasztásokon is sikereket ért el.

A „korábban kormányhű megye”12 mérsékelten ellenzéki irányzata az 1832— 1836. évi országgyűlés idején bontakozott ki, amikor követe Vásárhelyi János alispán és Návay László szolgabíró volt; később az első követet Tarnay Mihály váltotta fel. Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósításai szerint Csanád követei egyértelműen haladó álláspontot foglaltak el a jobbágykérdében: az 1833. április 28-i kerületi ülésen meg9 Fényes Elek: lm. (1847) 354.

19 Barna János—Sümeghy Dezső: Im. VII.; Fényes Elek: lm. (1847) 354.

11 Adattár: 2.

12 Kossuth Lajos: lm. (1966) 967. 92. jegyzet.

165