Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848–1871
kozásában a következő módosítást hozták: A megyének a városokon kívül esőrészei, amelyeket a Tisza folyó csaknem két egyenlő részre oszt, négy járásból álljon. Úgy a tiszántúli, mint a tiszáninneni járások 2—2 szolgabírói járásra osztódjanak, amelyek egyenlő rangú és hatáskörű szolgabírók vezetése alá kerüljenek. Tiszántúli Tisza balparti rész egyik járása lesz a mindszenti járás, hozzá tartozik Mindszent község, a Tisza jobbpartján levő Tömörkény község, továbbá Körtvélyes, Gorzsa- sziget és Szikáncs. Másik a szegvári járás, ehhez tartozik Szegvár, Téglás, Derek- egyháza, Királyság, Fábiánsebestyén, Teés. A Tiszán inneni (Tisza jobbprati) rész egyik járása lett az algyői járás, hozzá tartoztak Öttömös, Horgos, Tápé, Sövényháza, Algyő, Dócz, Anyás, Fark, Homok, Alsópusztaszer. Másik a kisteleki járás, hozzátartozott Kistelek, Felgyő, Csany, Siróhegy, Baks, Fehértó, Felsőpusztaszer, Kis- pusztaszer és Tömörkény azon része, amely a Pallavicini uradalomhoz tartozott. Minden járás székhelye az a község, amelyről a járást elnevezték. (Említést kell tenni itt arról, hogy az 1850-ben szervezett négy járás nem volt azonos a mostani szervezéssel. Akkor a szegedi, csongrádi, vásárhelyi és a szentesi járásokat hozták létre. A községek járási hovatartozása is változott. Pl. Mindszent a mostani járási székhely 1850-ben a csongrádi járáshoz, Szegvár pedig a szentesi járáshoz tartozott.) A szolgabíró kötelességévé tették, hogy a járása székhelyén lakjon. A megye székhelyének kérdésében is szavazással döntöttek. A szavazás eredményeként a megye állandó székhelyének Szegvárt jelölték ki. A választókerületek vonatkozásában a javaslattal szemben úgy határoztak, hogy a javasolt választókerületi székhely az algyői járásban továbbra is Tápé marad. (A választókerület székhelyét illetően ebben az egy esetben eltértek a járási székhelytől.) A tisztikar, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet létszámát hatáskörükre tekintettel a küldöttség tervezetében a következőket javasolta: Központi tisztviselők: egy alispán, egy főjegyző, 3 aljegyző, egy árvaszéki ülnök, egy tisztiügyész, egy központi árvagyám, egy főpénztárnok, egy alpénztárnok mint pénztári ellenőr, egy főszámvevő, 2 alszámvevő, egy főorvos, egy főmérnök, egy egy állatorvos és egy várnagy, aki egyben raktárbiztos is. Járási tisztviselők: 4 szolgabíró, akik mindig a járásuk székhelyén tartoztak lakni, 2 járási alorvos, akik csak orvostudorok lehetnek. Egyik Algyőn, a másik Mindszenten székel. Segédszemélyzet a központban: egy alispáni iktató, egy árvaszéki iktató, egy közigazgatási kiadó, az alispáni és közgyűlési végzések kiadmányozására. A járásokba 4 írnok a főszolgabíró mellett, 4 járási bába. Rendőrségi személyzet: költségvetés tekintetében a központhoz tartozik 5 csendbiztos, egy-egy Hódmezővásárhelyre, Szentesre, Csongrádra, Szegvárra és Kistelekre. 36 lovas pusztázó, a csendbiztosok keze alatt arányosan elosztva. Szolgaszemélyzet a központban: 3 tisztihajdú, egy-egy a főispán, alispán és a főjegyző mellé, egy árvaszéki hivatalszolga a központi hivatalokhoz, egy pénztárőr, egy kapus a megye székházához, aki a közgyűlések idején a gyűlésterem előtt díszruhában őrt áll. 2 udvaros, a várnagy felügyelete alatt a megyeház fűtését és tisztántartását látja el, a 2 epreskerti csősz, a megye hódmezővásárhelyi és szegvári epreskertjeibe, 4 tisztihajdú, egy-egy a járási főszolgabírók mellé. A tisztviselők hatásköre az 1870. XLII. te. 58., 59., 60., 61. §-ban meg van határozva. Ezek megváltoztatására a küldöttség nem tett javaslatot, így azok érintetlenül megmaradtak az 58. § kivételével. Ennél a §-nál azt indítványozta a küldöttség, hogy az 58. § i. pontját ki kell terjeszteni a rendkívüli sürgős, halasztást nem tűrő veszélyek 156
