Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848–1871

Józsefet, főszolgabíróul Kovács Ferencet, esküdtnek Kamocsay Mihályt és tisztiügyészül Jeney Imrét nevezi ki. A tisztségviselők elfoglalták helyüket és felolvasták a főispán kinevezéséről szóló, 1860. november 26-án kelt 854/21 számú legfelsőbb leiratot. Az új főispán a hivatali eskü letételével kapcsolatban előadta, hogy 11 évvel ezelőtt, habár más megyében működött, a főispáni esküt már letette. Más főispánok példáját követve, azon esküjére hivatkozik. Megemlítette, hogy az október 20-i „okmány” a nemzet alkotmányos szabadságát visszaállítja. Legfelsőbb szándék, a megyék önkormányzatának az ősi megyei rendszer helyébe a közgyűlés által választott megyei bizottmányt ruházza fel a megyei közgyűlések jogával és hatáskörével, a jelen szervező közgyűlésen csakis az 1848. XVI. és XVII. törvénycikkek szolgálhatnak kiindulási pontul, ezek értelmében véli a megyei rendszer visszaállítását. Ebből kiindulva feltehető, hogy az elmúlt 11 éves időszakban az 1848. évben választott megyei bizottmány sorai megritkultak. Hogy a hiány pótolva legyen, a megyebeli községekben népgyűléseket tartottak azzal a céllal, hogy azokon a nép olyan férfiakat ajánljon a bizottmányi tagságra, akikben a nép teljesen megbízik. Az így összeállított névjegyzéket a közgyűlés elé terjesztette azzal a céllal, hogy azok közül bárkit tetszésük szerint jogukban áll elfogadni, vagy a jelenlevőkön kívül bizalmukkal másokat is felruházni.

Ezek után Csongrád vármegye 1848-ban megválasztott első alispánja, 11 évi hallgatás után Rónay Mihály emelkedett szólásra. Az október 20-i diplomával kapcsolatban megemlítette, hogy az foglal ugyan magában engedményeket, ámde a nemzetnek nem engedmények kellenek, hanem alkotmányos jogait követeli. Szükségesnek tartja a megyehatósági rendszer életbeléptetését minthogy az országgyűlés megalakulása annélkül el sem képzelhető, minthogy a megyei rendszer visszaállításával a királyi esküvel szentesített 1848. évi törvény lehet szabályozó, annálfogva indítványozza az 1848-ban megválasztott megyebizottmány életbeléptetését. A megfogyatkozott tagok pótlását, vagy ha a népesség aránya a tagok számának szaporítását teszi szükségessé, azt a jelenlévő közgyűlés teljesítse.48

Ezek után a közgyűlés úgy határozott, hogy az 1848. évi XVI. és XVII. te. értelmében szervezzék meg a megyét. Ennek nyomán az 1848. évben választott megyei bizottmányt újból életbeléptették. A hiányzó tagok helyeit pedig a közgyűlés választás útján tölti be.

A második napirendi pontban felolvasták az 1848. évi bizottmány meglevő tagjainak névsorát, akik 174-en voltak. Őket a megye közgyűlése bizottmányi tagságukban megerősítette.49 50 Utána a főispán előterjesztette a községenként bizottmányi tagságra ajánlottak névjegyzékét, akik közül közakarattal 259 személyt választottak meg a bizottmány tagjává. Javaslatot tett a főispán köztiszteletben álló honpolgárok tiszteletbeli tagokul való megválasztására. Közülük 38 személyt választottak meg. A megválasztott tiszteletbeli bizottmányi tagok között volt; Deák Ferenc, Klauzál Gábor és Kárász Benjamin is.60

Csongrád megye bizottmánya 1860. december 19-én szintén Hódmezővásárhelyen folytatta az előző napon összehívott közgyűlést. Itt Rónay Mihály az 1848-ban megválasztott első alispán a maga és összes tisztviselőtársa nevében lemondott hivataláról. (Ezt két okból tette. Először, mert a szabadságharc bukása után kinevezett tisztikart nem ismerték el törvényesnek, ezáltal az 1848-ban megválasztott megyei tisztikar törvényessége a jogfolytonosság alapján az egész elmúlt időben fennállott.

48 CsmL (Szf) 1860. dec. 18-án tartott Csm. kgy. 1. napirendi pont.

49 CsmL (Szf) 1860. dec. 18-i Csm. kgy. 2. jegyzőkönyvi szám

50 CsmL (Szf) 1860. dec. 18-i Csm. kgy. 3—4 napirendi pont.

148