Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

senek be és az egyik jegyző ügyeljen a levéltárra és amint a helyzet megengedi, az ajtó és az ablak vastáblákkal láttassák el. A többi községet is utasították, hogy minél előbb „hasonló bátorságos Levéltári Szobát vasajtó és ablak alatt készíttessenek el”. 1842-böl van tudomásunk róla, hogy a kertésztelepeknek is, legalább a nagyobbaknak vannak levéltárai. Ebben az évben május 23-ára jelezte az alispán a kiszállását vizsgálat végett Ref-, Tót és Bittó Kovácsházára és még aznap Apácára. Elrendelte, hogy az elöljárók a helység házánál tartózkodjanak, a Leveles Tárak, a jegyzőkönyvek, és a többi iratok legyenek rendbehozva.239 Még nem lehetett az ekkor alig 25 év fennálló telepeken annyi irat, hogy külön helyiségre lett volna szükség. Bizonyára csak ládákról és tékákról lehetett szó, amelyeket levelestárnak neveztek.

Az ügyintézés vizsgálata alkalmával először az előljárósági ülésekről felvett jegyzőkönyvet nézték meg, hogy vajon a jelenvoltak nevei be vannak e írva? Megállapították, hogy Csanádon és Földeákon elmulasztották a jegyzőkönyvek vezetését, Tornyán pedig a jegyzőkönyvbe három különféle tárgyat vezettek be az előírással ellentétben. A kertész telepek közül ma már csak néhánynak van meg a jegyzőkönyve a megyei levéltárban. Ezekbe mindenféle tárgyakat bejegyeztek. Pitvaroson eleinte jegyzőkönyvezték a falugyűlés határozatait, a bírák által vezetett számadások eredményeit, az egyes adónemek időszakonkénti összesítését, a megyétől, a szolgabírótól, vagy az uradalomtól érkezett rendeleteket. Bevezették a községi elöljáróság ülésein, vagy a falugyűlésen hozott határozatokat, az elöljáróság által intézett levelek fogalmazványait stb. Egyszóval a „jegyzőkönyv” a legfontosabb iratféleség volt, ahova még a beérkezett iratokat és az elküldött iratok fogalmazványait is bemásolták. Viszont Apácán 1846-tól a falugyűlés, és a községi tanács üléseiről szabályszerű jegyzőkönyvet vezettek. Elkülönültek ügykezelésükben a levelezések, a bírói számadások és az adózás iratai. A községhez intézett leveleket évenkint újból kezdődően sorszámozták. Iktatókönyvnek, vagy lajstromnak nincs nyoma.

Egy 1842-ben megtartott hivatalvizsgálatból kitűnt, hogy a megyén úgy vélték, elég lenne három féle jegyzőkönyvet vezetni, éspedig a politikai igazgatási ügyeknek, a gazdasági és végül az „ítéletekre” nézve. Ekkor még előfordult, amint megjegyzik, hogy mind a három tárgyban készült feljegyzéseket egy kötetbe vezetik be, sőt be is köttetik, ami nehezíti a bennük való kutatást. Megállapítják, hogy Makón és Batto- nyán jól vezetik a jegyzőkönyveket. Ugyanekkor feltűnt nekik, hogy a községházák mennyire piszkosak, kivéve a pécskait. (Pécska nem is tartozott Csanád megyéhez, Arad megyében van.)

Az 1824-es Utasításban a jegyzőkönyvek vezetésére nézve úgy intézkedett a megye, hogy azokba „felsőbb parancsolatokat, a megye közvégzéseit, vagy a tisztviselők rendeléseit, akár illették azok az egész községet, akár egyes tagjait, ahogy veszik a nótáriusok, szóról-szóra beírják, az illető elöljáróknak tudtul adják és intézkedtek.” Két jegyzőkönyvet kell felfektetni, egyikbe a „köztisztviselők intézéseit”, megyei végzéseket és felsőbb rendeleteket kell beiktatni, a másikba pedig a körözéseket vezessék be.

Az 1837. évben a községek megvizsgálásával megbízott bizottság külön foglalkozott a kertész községekkel. Elrendelték, hogy az 1824. évi megyei határozatoknak az alkalmazható előírásait oda is be kell vezetni. A bizottság a vizsgálat során a kertész községekben is ellenőrizte az igazgatást, de olyan részletességgel nem tért ki az egyes ágazatokra, mint az úrbéres községekben. Ez érthető. A kertész községekből jóval kevesebb adót szedett be a megye, mint az űrbéresektől. Olyan érdekei tehát nem fűződtek az ellenőrzéshez, mint a valóságos községekhez. Ezenkívül a mélyre239 CsmL Végegyháza kg. ír. Előljárósági illési jkv. 1842—1851. 13. 1.

130