Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
pécskai kirendeltségét, hogy a tolvajlások és rablások megelőzésére éjjeli őröket rendeljenek ki.212 Nem valószínű, hogy az uradalom bármit is tett ebben az ügyben. Éjjeli őrséget a községekben amúgy is fenn kellett tartani. A lazulásra köverkeztet- hetünk abból is, hogy az uradalom jogi képviselője az apácai elöljáróságot 1847-ben többször is felhívta arra, hogy a kezesség mellett hazabocsájtott egyéneket figyeljék,, megszökésük esetén pedig a kezeseket küldjék be az úriszékhez.213 Az apácai községi tanács néhány ítéletéből következtethetünk, a bírósági gyakorlatukra: A tanács őrködött a „közhatalom” tekintélyén. Megsértését bármilyen alacsonyrangút ért is az, alaposan megtorolta: 1847. november 20-i tanáceülésen tárgyalták a kapitány panaszát Mészáros Mihály kertész ellen, aki nem akart éjjeli őrségbe menni, amikor éjjel kocsijával hazajött, szidalmazta az őt feltartóztató éjjeli őröket. Mint az elöljáróság rendeletét megszegőt és rendháborítót 12 korbácsütésre Ítélték. A végrehajtásnál a törvénybírónak jelen kellett lenni és megtörténtét jelenteni kellett a tanácsnak.214 Egy kertésznek a fia a lovaikat egy másik kertész kaszálóján legeltette, s amikor a csősz a lovakat be akarta hajtani, a fiatal ember a csőszt leteperte. A károsultnak kétszeres büntetési összeget, 4 Ft 48 kr-t kellett fizetni, az ellentállá- sért 12 korbácsütést szabtak ki rá.215 Lengyel Mihály a bíróságot illetlen szavakkal szidta, a büntetőülés öregségére tekintettel testi büntetés helyett „2 napon vason léte mellett 2 pengő ft-nak lefizetésére” büntette. Az összeg beszedésére a törvénybírót küldték ki. A „közerkölcs” megsértését büntette a tanács: tudomására jutott, hogy Vadkerti Mihály kertésznél egy férjét elhagyott nő tartózkodik, akit Vadkerti a községi elöljáróság és az uradalom tudta nélkül fogadott be. A kertész azt vallotta, hogy a református vallású asszony férjétől, aki orosházi lakos, fel van mentve, de ezt nem tudja írással igazolni. Az asszonyt a községből kivezették, Vadkertit pedig a kapitány „felügyelesére” bízták.216 A káromkodásért általában 12 korbácsütést szabtak ki. A korcsmában „gorombáskodásért” 1848-ban 6 korbácsütésre Ítéltek egy kertészt.217 Tapodi Mihály verekedésért ugyancsak 6 „ütést” kapott.218 * Egy asszonyt és a leányát néhány órai fogságra ítéltek, mert egy másik asszonyt megvertek.210 A tulajdon elleni cselekmények (lopás, orgazdaság stb.) voltak a leggyakrabbak. Cseke Károlyt és társait disznólopásért 12 pálcára Ítélték, mivel tagadtak, egy heti börtönbüntetést is kiszabtak reájuk.220 Dohánylopásért három ifjút 12—12 pálcaütésre ítéltek.221 A bűncselekményekre kiszabott büntetéseket a községi tanács elrettentésül is felhasználta: 1847. januárjában hárman lisztet és egy gyeplőt tulajdonítottak el és a holmikat orgazdáknak adták el. A tolvajokat fejenként 12 korbácsütésre ítélték 212 CsmL Apáca kg. ir. Előljárósági ülési jkv. 1847. I. 18. 213 Uo. 1847. III. 12. 30. p. 214 Uo. 1847. XI. 20. 91. p. 215 Uo. 1848. V. 8. 36. p. 216 Uo. 1844. IV. 16. 14. p. 217 Uo. 1848. III. 6. 218 Uo. 1848. III. 3. 218 Uo. 1847. VIII. 31. 59. p. 220 Uo. 1844. XII. 18. 12. p. 221 Uo. 1942. I. 14. 122
