Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

Grünn fentebb említett 1817. és 1820. évi munkáinak címoldalát nézve könnyen úgy tűnhet, hogy az alkalmazott betűtípusokban némi eltérés van. Az 1820-as kiadványon a betűrajz finomabbnak, a verzál „T” betű szára jóval vékonyabbnak látszik, a verzál „Z” betűk felső vízszintes vonalai nem dőlnek hátra, mint az 1817-es Búza kalászok címlapján. (7—8. képek.) Ezek az eltérések azonban csupán a nyomás különbözőségéből erednek: az 1820. évi Vedres-könyv címoldala gondosabban nyomott, ennek folytán a betűk vékonyabb, „érzékenyebb” részei nyomás közben nem deformálódtak. A betűfajtákban eltérést nem látunk: mindkét nyomtatványon pl. a kb. 9 pontos betű verzálja („közrebocsátott” ill. „Vedres Istvány”), a mintegy 10 pontos betű verzálja („fürtökbe” ill. „szenteltetett”), a hozzávetőleg 12 pontos betű verzálja („szedegetett” ill. „százados ünnepe”), a mintegy 22 pontos kis két- cicerós verzál („kalászok”) ill. a kb. kétcicerós verzál („múzsák”) szavak azonos fajta betűkből valók.

Az egyes vidéki nyomdák XV1IÍ. szd. végén illetve a XIX. szd. első felében használt betűanyaga eredetének pontosabb megállapításához, ezáltal e nyomdák története alaposabb bemutatásához kívánatos volna az említett időszakból fennmaradt bécsi és hazai betűmintakönyvek teljes hasonmás kiadása. Az a néhány lap, amit e mintakönyvekből Szentkúty Pál és Szántó Tibor nagyértékű munkái közzétesznek, csupán némi fogódzót ad, megfelelő alaposságú elemzéshez azonban kevés.18 így tehát csupán azzal a megállapítással zárhatjuk a Grünn-nyomda 1820-as évek elejéig terjedő időben alkalmazott betűivel kapcsolatos fejtegetésünket, hogy a Falka-féle klasszicista betűknek a vizsgált nyomtatványokon nem akadtunk nyomára. Úgy tűnik, hogy Grünn Orbán szegedi működésének első két évtizedében késői barokk és korai klasszicista betűkkel dolgozott.

A fejlett klasszicista betűk egyes fokozatainak Grünn Orbán által történt beszerzéséről és alkalmazásáról az 1824-ben megjelent újabb Szikszai Benjámin-féle könyv, a Biblia győzödelme az egyik legjelentősebb bizonyíték. (9. kép.) Ez a 298 oldalas, 18 X 32 cicerós tükörméretű könyv — kivéve a négy „szakasz” főcímét (Első szakasz... Negyedik szakasz) és a III. lapon is szereplő Biblia győzödelme címet — teljes egészében Bikfalvi Falka Sámuel és tanítványai által metszett betűkből van szedve. A Bevezetés szövege mittel antikvából, a 19. lapon kezdődő tulajdonképpeni hitvédelmi és bibliamagyarázó szöveg „lange ciceró antikvából” és kurzívból áll, a négy szakasz kezdetén levő iniciálék pedig kb. 18 pontos verzálból valók. Az egyes szakaszok tartalmát összegző alcímek mittel kurzívból szedettek. A könyv szövegében előforduló számok éppúgy a Falka-féle metszés jellegzetességeit viselik, mint a vesszők és pontosvesszők. Mindezt — bővebb leírás nélkül — igazolják a könyv III., 104. és 240. lapjáról készült, 10—12. sz. reprodukciók. Szembeötlő a betűtalpaknak — az erőteljes függőleges vonalakhoz viszonyított — finomsága, a kurrens antikva „k” betűjének vékony előrenyúló szárai és az alsó szár íves vonala, az alsó és felső betűnyúlványoknak a korábbi betűfajtáknál nem tapasztalt hosszúsága, általában a klasz- szicista betűkre jellemző erős kontraszt a függőleges és vízszintes betűvonalak között. E könyv tanúbizonysága szerint Grünn Orbán 1820—1824 között jelentősen felújította betűkészletét, s a váci Gottlieb Antalhoz hasonlóan (aki 1823-ban korszerűsítette betűanyagát) a legmodernebb hazai betűket szerezte be.

Külön figyelmet érdemel a könyv címoldala (18x33 cicerós tükör), amely levegős elrendezésével, a jól megválasztott betűfokozatokkal, szolid díszítésével kelle18 Az Egyetemi Nyomda 1773. évi mintakönyvénak három oldalát, 1807—1824 közötti, Falka Sámuel illetve tanítványainak betűit tartalmazó kiadványaiból hét oldalt eredeti méretben reprodukál Szentkúty Pál: Id. mü 6—8., 9—15. sz. tábláin.

11