Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

A szerződésekben a „község” nevet nem használják, hanem csak a „kertészség” szót. A község- possessio- név ekkor már olyan községet illetett meg, amelynek lakói a föld jobbágyi használatában voltak és ha korlátozottan is, akár az urbárium, akár a reformkori törvények szerint valamelyes önkormányzattal rendelkeztek. A kertész- ségben tömörült lakosok ilyen jogokkal korlátozottadban voltak felruházva, és csak abban a mértékben, amennyire azt részükre engedélyezték, avagy megtűrték. A vármegyei igazgatásban az 1840-es években a hivatalos kimutatásokban és a nemesi közgyűlés jegyzőkönyveiben az úrbéres községeket leginkább „helység” néven nevezik, a kertészközségeket „kertészség” néven illetik, és csak a makói izraelita közösséget és Pitvarost nevezik község néven. A „helység” azonban minden esetben az úrbéres község neve. Ilyen használatban is mint helységháza, a helység bírája stb.

A telepesek „községének” létesítése burkolt formában történik. Erre vonatkozhat a kamarának a pitvarosiakkal 1843-ban kötött szerződése egyik kikötése, amelyre különben már eddig is utaltunk- „kötelesek a haszonbérlők maguk között olyan rendet tartani, hogy a készpénzben megállapított haszonbérleti summát az egyes haszonbérlőktől az általuk evégre választandó egyedek által beszedettessenek és a Pécskai Királyi uradalmi pénztárba befizessék.”164

A telepek alakulására és lakói további sorsára a szerződésben megállapított kikötések döntő jelentőségűek. A kétféle úton megkötött szerződés között, éspedig a földesúrral (lehetett a kamara is) közvetlenül és a főbérlőkkel kötött megállapodás között lényeges különbség van. A kamara részletesebben határozta meg a telepesek életét, meglátszik, hogy a szerződést a jogban jártas kamarai ügyész szerkeszti. A főbérlő ezzel szemben jórészt csak a kiárendálás módjára és járandóságainak befizetési kötelezettségére, a telep létesítésére és a gazdálkodásra vonatkozó kikötéseit veszi be a szerződésbe. Mindezekre a főbérlőt a kamara által neki átadott terület kibérlése alkalmával tett kikötése kényszeríti. A telepesek sorsára tehát döntően hatott az is, hogy milyen feltételeket szabott ki a kamara a főhaszonbérlőre.

A főbérlő ugyanilyen feltételeket kényszerül szabni az alhaszonbérlőinek. Bittó Imre, a gróf Fekete-féle kovácsházi puszta egy részének főbérlője, a Kovácsházát megtelepülni szándékozó Arad megyei nagyfalusi és bathafalvi kertészeknek 1813-ban kikötötte, hogy 2700 holdat (1100 D-öl) ad bérbe 6 évre holdanként évi 3 forintért, „...szállíttatni fognak 100 tehetős gazdák... a házánál a dohányos földje és intra- villanus fundusa a gazdáknak tehetségéhez képest 4, 5 és legfeljebb 6 jugerumokból fog állani.” A gazdák házai, színjei, istállói és minden épületjei „sorban, rendben és takarosán felépítve legyenek”. A lovak és tehenek számára a dűlőföldek kimérése után megmaradott területet legelőnek adják. Az uraság juhai télen szabadon járhatják a dohányosföldeket. A szántót földmérő fogja kimérni őszi és tavaszi dűlőkre. A földeket is földmérő mutatja ki, és azokat elcserélni és a főbérlő tudta nélkül eladni nem szabad. Kikötötte, hogy aki nem fizeti meg a bért, helyébe másokat hozat. A földbéren kívül minden gazda évenként 12 tojást, 200 csirkét és 50 font jóféle csomós dohányt tartozik adni.

A szerződésben nincs szó arról, hogy községi szervezetet létesítsenek, vagy maguk közül az ügyek intézésére elöljáróságot választhatnak.

A közösségi életre vonatkozó előírásokkal inkább csak a belső rendet és a fegyelmet szándékozik fenntartani a bérbeadó. „Azon dohányos gazdák, akik vala- melly illetlen és rossz tselekedetekben belé keverednének és tapasztaltatnának kár164 CsmL Csanád vm. kgy. ir. 1845—2301 sz. és OL Kit Banatica 1843—5830/4 sz., 29576/27 zs Oltvai Ferenc: Pitvaros ... Id. mü 54—60.1.

103