Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
A megtelepült kertész rendszerint már valahol házzal rendelkező zsellér volt. Házát előbb el kellett adni és az új helyen építkezni. A pitvarosiak több évig Nagylakon fenntartották házaikat és adóztak utána, csak amikor bizonyos volt, hogy sikeres lesz a gazdálkodás a pitvarosi pusztán, adták el régi házaikat a kamara engedélyével.147 A kamara a telepítés alkalmával a ház építésére kölcsönt adott, Albertin 150 forintot.148 A házaknak be kellett fogadni a bérlő családját és a háztelken a családhoz tartozó hozzátartozókat, valamint a lakókat. Ilyen formán egy-egy zsellértelken több háztartás is kialakult és ez a népesség összeírásokból kitűnik. Az összeírásokba egy házat tüntetnek fel, amelyhez a numerus, azaz a kertésztelep is tartozott és amely után adóztak. Hogy mi a valóságos helyzet a háztelken való együttlakás tekintetében arra Takács Lajos is rávilágít: a Csanád megyével szomszédos Arad megyei Nagykamarás összeírásából derül ki, hogy 187 megszámozott házból álló kertészségben 31 telken 1, 57 telken 2, 12 telken 3, és 4 telken 4 épület állott.149 Ez lehetett a helyzet a többi kertésztelepen is. Az összeírások azonban csak egy házat tüntetnek fel háztelkenként, pedig több háztartás, illetve család élt együtt, amint azt az összeírások feltüntetik. A lakók épületei hitványabbak voltak, patics-falú házacskák, náddal födve. Tulajdonképpen nem is számítottak háznak, ezért nem írták össze, és olyan értéke sem volt, hogy a lakót ottmarasztotta volna. A zsellértelken a kertésznek volt állandó háza, vert falból vagy vályogból, náddal födve, volt istálló és pajta a háztelken. Ezekről a leltárak és az eladási szerződések is megemlékeznek. A lakókat a kertészhez családi kapcsolat is köthette, de leginkább a felvállalt munka. Ilyen formán a földesúrtól vagy a főbérlőtől kizsákmányolt kertész maga is lakójának kizsákmányo- 1 ójává vált. Csanád megye jobbágysága helyzetére a termelésből adódó kényszerűség miatt is az együttlakók kérdése is rávilágít. Az 1828. évi országos összeírás adatai már a „zsúfoltság” jelét árulják el, úgy az úrbéres, mint a kertész közöségekben. 1828-ban a 9 úrbéres helységben a jobbágyok és a házas zsellérek háztartásaiknak megfelelő számban rendelkeznek házzal: 7373 a háztartások száma és 7340 házat írtak össze. 802 a házatlan zsellérek száma, vagyis a 9,8%-ot kitevő házatlan zsellérek a telkesjobbágyok, vagy a házas zsellérek házaiban laktak. A kertészközségeknél ugyanakkor a következő a helyzet: A házak és a háztartások Csanád megye kertészségeiben 1828 Kertészségek Zsellérek Fiúk Lakók Szolgák 1. Pitvaros 163 40 9 4 2. Földeáki kertészség 65 4 1 3. Lele 64 3 14 4. Béka 22 3 5. Kis Iratos 106 10 19 6. Apáca 76 20 10 147 Oltvai Ferenc: Pitvaros ... Id. mű 35.1. 148 Czinkotszky Márton: Az 1563-iki jobbágyok és Alberti. A Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat Évkönyve I. 1889/90. Bp. 1891. 45. 1. 149 Takács Lajos: Id. mii 107. 1. 99
