Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején
ségnek okai sokszor a jóra való restség és könnyelműség - végül pedig - tisztelet a kivételnek, a lakosság nagy része Nagy Magyarország minden részéből került ide. Mindenhonnan azok jöttek ide, akik jól és könnyen akartak élni. így nem lehet csodálkozni, hogy ezek csak akkor akarnak egyet ha az uradalom földjeit kell felosztani vagy az erdeit kell letarolni. Egyedüli orvosság az általános véd kötelezettség behozatala, a trianoni határok eltörlése és az új honfoglalás... Mayer Ádám áll. el. isk. tanító” A népszámlálást végző tanító a szociális elnyomatottság a mérhetetlen nélkülözés és szegénység állapotát nagyon alapos megfigyeléssel tárja elénk. A szegénység, a nyomor tapasztalata szerint már állati sorsot mutat. De e szegénységnek s nyomorúságos tengődésnek az okfejtésében s magyarázatában és a politikai következtetéseiben - a magyar úri osztályok soviniszta- területreviziós propagandájában minden társadalmi baj for- forrásaként emlegetett - a trianoni határoknál mélyebb forrás felismeréséig nem jut el. A nyomorgó családok százainak egyetértését az uradalmi földek fölosztásának gondolatában nem érti meg a tanító s az új honfoglalást a Nagy Magyarország visszaállításában véli felismerni. Szentesről, Vecseri Lajos református igazgató-tanító, aki a népszámláláskor, a kijelölt körzetében 131 házban élő 707 lélek adatait jegyezte fel, sok értelmiségi, tisztviselő önálló iparos életkörülményeit figyelhette meg. A családfenntartók között - néhány törpebirtokoson kívül - „volt: 1 főispán, 3 pap 1 kántor, 86 tisztviselő, 1 festőművész, 3 újságíró, 6 orvos, 2 ügyvéd, 26 önálló kisiparos, 10 kiskereskedő, több katona, 34 közsegélyben részesülő személy.”25 Még ebben a társadalmi, közegben is feltűntek a szegénység jelei, a szegénységé, amely a tanító szavai szerint „oly sivár jelent és reménytelen jövőt mutat.” A gazdasági válság következtében növekvő munkanélküliek tömegében jócskán voltak állástalan tisztviselők Szentesen is. Vecseri Lajos tanító jelentésében megemlíti, hogy „a munka- nélküli tisztviselők között van olyan is, aki már több év óta állás nélküli.” 25 CsmL. Szeged. Csongrád megye és Szeged város Tanfelügyelőségének iratai 1930-31 59
