Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején

még egy háborútól.” Állítása szerint a környék parasztjait a politika „egyáltalán nem érdekli.”73 Incze Antal tanító jelentését kísérőlevéllel továbbította a tanfelügyelőnek a Nagy- mágocsi Körzeti Iskolák igazgatója. A mellékletben az igazgató „félreértésnek” minősíti Incze tanítónak a nép hazafiatlanságára utaló megállapítását és a leventeintézménnyel szemben a szülők részéről megnyilvánuló magatartást „a tanító rossz és hibás nevelési módszerének” tulajdonítja. Incze tanító jelentésének tartalmát egészében véve „rosszindulatúnak” tekinti.

A számlálóbiztos tanítóknak a „lakosság életkörülményeiről” szóló jelentéseit tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy politikai és ideológiai kérdésekben a tanítók túlnyomó többsége nem azonosul a Bethlen-kormány politikájával elégedetlen társadalmi csoportok, rétegek magatartásával és nézeteivel, és mégkevésbé a hatalmi és társadalmi rendszer változást váró, illetve ezért küzdő néptömegek akaratával. Ez természetes és az ellenforradalmi rezsimmel való nyílt szembefordulást reálisan nem várhatnók a népszámlálással megbízott tanítóktól. Azonban megfigyelhető, hogy ezek a tanítók bizonyos fokú együttérzést, szánalmat, sajnálkozást fejeztek ki jelentéseikben, a szegényparasztok, agrárproletárok, nincstelenek nyomora, anyagi nélkülözése láttán. S ennek az együttérzésnek sok jelével találkozunk a jelentésekben. Voltak olyan tanítók, akik az összeírás idején az élelemből teljesen kifogyott családok éhezésén enyhíteni szándékozva, a saját pengőikből és fillérjeikből juttattak néhányat a szülőknek. Számos tanitó megrendültén írja le a szegénység nyomait. Még a hazafiasságra vonatkozó kérdésre adott válaszok között is találunk reális értelmezést és magyarázatot, voltak olyan tanítók, akik a szegényparasztot és az agrárproletárt s a munkást sem tekintették nemzetietlennek. De a tanítók többsége, a jelentések szerzőinek zöme már ebben a kérdésben is az uralkodó osztály hazug vádjait „bizonygatta.”. Abban a kérdésben pedig, hogy milyen politikai és világnézeti irányzatok hatásai észlelhetők a lakosság körében, a tanítók kevés kivétellel hamis magyarázatokat adnak a dolgozó tömegek elégedetlenségének okairól. Az ellenforradalmi rendszer uralkodó köreinek politikai nézeteit követve, platformján állva, ellenséges indulattal számolnak be a dolgozók által olva73 U.o.

78