Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban

Jetben volt a Viharsarok többi városához képest, ahol a megszállás miatt a politikai pártok nem működhettek, az 1920-as nemzetgyűlési választásokat is csak a megszállás után tudták megtartani.

A Szegeden szerveződő ellenforradalmi tiszti különítmények, a „Nemzeti Hadsereg” tagjai a proletárdiktatúra hívei, a baloldali politikai irányzat követői elleni fellépésükkel nem vártak a megszállás végéig. Már a Tanácsköztársaság idején megkezdték a kezükbe kerültek szadista kínzását és legyilkolását, a zsidó pogromok végrehajtását. Különösen a Prónay-század tett szert rémületes hírnévre, amelyről részletesen beszámol Prónay Pál naplója.46 Szegeden a Madách utcai Szt. Gellért konviktusban, ahol a század szálláshelye volt, igen sok embert kínoztak vallatás ürügyén. Ma már össze nem számlálható embert gyilkoltak meg a Boszorkány-szigeten, akiket azután a Tiszába vetettek. Napirenden voltak a lakosság elleni inzultusok, s sztrájkoló munkások, a vörös színt viselők, vagy a különítményesekre megjegyzéseket tevők a legbrutálisabb megtorlást kapták. Mindezt a francia megszállók több-kevesebb elnézéssel szemlélték.

A Tanácskormány lemondása után a városból kivonuló különítményesek még nekivadultabban kezdtek hozzá a „rendcsináláshoz”. A fehérterror egyik legborzalmasabb tettét vitték végbe Szatymazon, ahol többeket súlyosan bántalmaztak. A félholtra vert emberek közül megölték Kukovecz Nana festőművésznőt és Fekete Józsefet, a kisteleki direktórium elnökét. Ugyanekkor végezték ki Herz Imrét, Török Pált, Kovács vörös járőrparancsnokot, egy Farkas nevű kommunistát és még két ismeretlen férfit. Dorozsmán hat ember esett áldozatául a tiszti különítménynek.47 Nemcsak erre az ügyre jellemző, hogy a vérengzésben résztvevő különítményesek ellen a szegedi hadbíróság 1922 márciusában megszüntette az eljárást. Indoklás: „A tettesek kiléte a legszélesebb körben lefolytatott nyomozások dacára sem volt megállapítható, s mert azok az egyének, akik az 1918. évi október hó 31. napja

16 A határban a halál kaszál... Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerkesztette és bevezető tanulmánnyal ellátta: Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin. Kossuth Könyvkiadó, 1963.

47 Az 1919. aug. 5-i szatymazi vérengzésről: A határban a halál kaszál... 107-108. 1. Dr. Czi- bula Antal és Varga János visszaemlékezése. A forradalmak szegedi szemtanúi. Visszaemlékezések 1918-1919-re. Összeállította: Csongor Győző■ Szeged, 1959. 29-35. és 53-57. 1. Rékasi László visszaemlékezése magnetofonszalagon az MSZMP Csongrád megyei Bizottság Archívumában. Jónás Irma: A sándorfalvi parasztság helyzete 1920-1945. Szegedi Tanárképző Főiskola Évkönyve 1963. II. rész 33-34. 1., valamint Kioltott fáklyák. Tankönyvkiadó, 1963. 179-186.1.

22