Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944
ményeket értek el. Mivel népi demokratikus forradalmunk jellegében antifasiszta, antifeudális, antiimperialista és demokratikus volt, az ellenállási mozgalmak vagy akcióik is forradalmunk előfeltételeinek tekintendők. A dél-magyarországi ellenállási mozgalom önmagában még nem feltétlenül forradalmi mozgalom. Forradalmivá az e mozgalmat vezető marxista párt teheti, amennyiben az ellenállási mozgalom győzelme után, a fasizmus leverése után tovább viszi a mozgalmat a társadalmi átalakulás útjára. A dél-magyarországi ellenállási mozgalomban nemcsak kommunisták vettek részt, hanem különböző világnézetű és különböző politikai állásponton álló csoportok és személyek, akiknek nem volt céljuk a társadalmi átalakulás, hanem „csak” a fasizmus rémuralmának megszüntetése. Mivel ez utóbbi a kor kulcskérdése volt, az ellenállási mozgalom történetét kutatni annyit jelent, mint kutatni népi demokratikus forradalmunk feltételeinek létrejöttét ezen a területen. Hazánk gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésében az általános jellemzők mellett lényeges különbségek mutatkoznak az egyes országrészek között. A mi területünkön, különösen a Viharsarokban a dolgozó nép nagyobb forradalmi hagyományokkal rendelkezett. E sajátosságnak köszönhető, hogy Dél- Magyarországon az antifasiszta ellenállás igen jelentős és széles társadalmi bázisra támaszkodott: a szegény-, kis- és középparasztság erejére. Földmunkások, napszámosok, kubikosok, gazdasági cselédek, törpe és kisbirtokosok alkották elsősorban az ellenállás társadalmi bázisát. Emellett igen jelentős az ellenállásban a kisiparosság szerepe: iparosok, iparossegédek és iparostanoncok vettek részt az ellenállásban. A nagyobb városokban az ipari - Dél-Magyarországon köny- nyűipari - munkásság szerepe jelentős az ellenállásban. A Kommunista Párt tagjai - az SZDP Országos vezetőségének tiltakozása ellenére - a baloldali szociáldemokratákkal együtt vettek részt az akciók szervezésében. Az értelmiség igen gyéren szerepel az ellenállási tevékenységben. Érdemes az eddigieknél jobban felfigyelni a különböző miniszteri, csendőrségi, rendőrségi és más szervek, továbbá vezető 174
