Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944
hadműveleti területre kiküldi. Szándéka ezeket az elemeket a hadiüzemekből kiemelni, a belügyminiszter úrral egyetértőén internáltatni, majd kellő létszám elérése esetén katonai büntető munkásszázadokba foglalva, a hadműveleti területre kiküldeni.”165 Szeged környékén nagyobb méreteket öltött a mezőgazdasági munkások gazdasági mozgalma olyan helyeken, ahol nem hadiüzemmé nyilvánított nagybirtokon dolgoztak, vagy még nem álltak „honvédelmi” munkábavétel címén katonai vezetés és bíráskodás alatt. A hatóságilag megállapított alacsony munkabérek és rossz munkaviszonyok elleni tiltakozásuk és ellenállásuk itt még általánosabb volt, és kezdett tömegméretűvé válni. Ezt bizonyítják az ország különböző részeiből érkező jelentések, a munkáltatók sorozatos panaszai és a fasiszta kormányszerveknek a mezőgazdasági munkások megmozdulásait letörni szándékozó intézkedések. A Szeged környéki nagygazdák a következő jelentést küldték a felsőbb kormányszervekhez: „Közismert tény, hogy a mezőgazdasági munkások országszerte szabotálnak és nem hajlandók egyrészt a napot kidolgozni, ... másrészt a, hatóságilag megállapított bérért munkába állni... így hiába a gazda minden igyekezete..., hogy minél többet és minél jutá- nyosabban termeljen, mert a munkásokkal szemben tehetetlen... Reménytelenül nézünk a jövő elé” — írták, s katonai munkásszolgálatosok mielőbbi kirendelését kérték a hatóságoktól.166 A kommunista párt a háború első szakaszában még úgy látta, hogy a nemzet többségére támaszkodva is lehetséges a kormány megdöntése, a nemzeti kormány megalakítása, a háborúból való kilépés és ezt követően az ország demokratikus alapon történő újjáalakítása. Többek között ezért sem vetődött fel ekkor még a fegyveres harc kérdése. 1944 elején azonban a megváltozott külső és belső események folytán a kommunisták már nem tartották kizártnak a partizánharcot,167 a fegyveres felkelés alkalmazását sem. Dél-Magyarországon, különösen a Viharsarok földmunkásságában megvolt az a forradalmi mag, amelyre támaszkodni lehetett volna. Ezt mutatják a tanyai szervezkedések, és a vésztői földmunkás kongresszus is. Szabó Ferenc Kőröstarcsán már 165 OL Min. Tan. jkv. 1943. november 16. 166 Földmunkás és szegényparaszt mozgalmak i. m. 1001. 1. 167 Fegyverrel... i. m. 19. 1. 149