Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

szától ezek az elvek hatották át a jobboldali szociáldemokraták propagandáját és gyakorlati tevékenységét is.

1943 tavaszán egymást érték az SZDP választmányi ülései és pártértekezletei, a szakszervezetek összbizalmi, összvezető- ségi értekezletei. Január-februárban Szegeden,136 Debrecenben, Miskolcon, Csongrádon, Győrött, Szombathelyen és Budapesten területi, majd márciusban országos pártválasztmányt tartottak. Májusban a kisebb vidéki városokban-Kiskunhalason, Makón - pártértekezletekre került sor.

Néhány vidéki szociáldemokrata központban, Dél-Magyar- országot illetően Szegeden és Orosházán,137 ahol a végrehajtó bizottságban erősödött a baloldal, olyan önálló politika bontakozott ki, amely több esetben a pártvezetés nemtetszését váltotta ki. Orosházán, Szegeden 138 s a Dunántúl egyes helységeiben létrejöttek ilyen „illegális” szervezetek. Tagjaik az állandó csendőrségi üldözéstől félve a főjegyzőségen nem jelentették be a pártszervezetek megalakulását, és az SZDP Titkárságának sem küldték el névsorukat. A felső pártvezetés tiltakozott ez ellen a módszer ellen, de megakadályozni nem tudta.

A kommunistaellenes hajsza részeként a VKF különbírósága 117 kommunista felett mondott ítéletet, több százat internáltak, és mintegy 300 letartóztatott perét tárgyalták 1943 tavaszán.139

Van olyan vélemény is, amely szerint a függetlenségi és demokratikus erők összefogását, az ellenállási mozgalom fejlődését nemcsak a sajátos feltételek és a párt szervezeti gyengesége késleltette, hanem a párt taktikailag hibás lépései is.140 Konkrétan felmerült például, hogy hibás volt a Kállay-kormány megdöntésének jelszava, mert azt a tömegek nem értették meg. Helyette a kormány kritikája mellett tömegnyomással támogatni kellett volna a kiugrás irányába tett lépéseket.

Ez a nézet több szempontból is hibás. A legújabb kutatások világosan bizonyítják, hogy Kállay nem akart szakítani a németekkel, hanem csupán lazítani a kapcsolatokon, s legfőbb célja a rendszer angolszász segítséggel történő átmentése volt.

138 pintff István: Magyar kommunisták i. m. 191. 1.

137 Uo. 197.1.

138 Uo. 198. 1.

138 Uo. 211.1.

130 Tóth Sándor: A Szovjet Hadsereg felszabadító harcai Magyarországon Zrínyi, Bp. 1965. 61.1.

141