Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

Ebben az időben hasonló volt a helyzet a Dél-Magyarország- gal szomszédos megyékben is. Baranya megye társadalmának valamennyi dolgozó rétegét erősen sújtotta a háború okozta gazdasági, katonai és politikai helyzet és ennek hatása egyre jobban érződött a közvélemény hangulatában. Még a „Dunántúl” és a „Pécsi Napló” szovjetellenes cikkei, valamint a megye vezetőinek szovjetellenes kirohanásai sem tudták ellensúlyozni a háborúellenes, antifasiszta hangulatot, amelyet a voronyezsi katasztrófa után a frontról hazakerült nagyszámú sebesült és szabadságos katona „frontpropagandája” keltett. Pécsre 1943. március 16-án futott be 350 sebesülttel a nyolcadik kórházvonat. írhatta az egyik buzgolkodó újságíró a Pécsi Napló 1943. február 17-i számában 125 „Józsi elvesztette a jobb lábát, de kárpótlásul kap érte egy családi házat”. Ez csak olaj volt a tűzre, s valósággal kínálta az alkalmat a tisztábban látó munkások felvilágosító, leleplező beszélgetéseire.

1943 első felében a frontesemények, a háborús terhek növekedése, továbbá a kommunisták és baloldali szociáldemokraták, szakszervezeti bizalmiak munkája nyomán általános, az egész országra kiterjedő bérmozgalom bontakozott ki, különösen a hadi üzemekben. A háború első szakaszában bérmozgalmakkal főleg kisüzemekben, a könnyűipar területén 126 találkoztunk, 1942 végétől pedig különösen a sztálingrádi csata után a nagyüzemekre átterjedő bérmozgalmak szemtanúi lehetünk. A háború elején a nagy hadiüzemek dolgozóinak helyzete, munkabére, élelmiszer-ellátása stb. kedvezőbb volt, mint a kisebb üzemekben. 1943-ra megváltozott a helyzet.

A bérmozgalmak máshol is a vidéki üzemekben a legerősebbek. 1943 februárjában Pécsett a Sophiana Gépgyár és Vasöntöde, valamint a Sebők Andor-féle Pécsi Fém- és Lakatosáru- gyár munkásai léptek fel bérköveteléssel. A gyárvezetőség - az iparügyi miniszter elutasító döntése ellenére - teljesítette a munkások követelését. Erre az Első Pécsi Bőrgyár, a Hammerli- féle Kesztyűgyár, továbbá a Spinet és a Turul Kesztyűgyár dolgozói is - mintegy ezren — béremelést követeltek. Az ő követeléseik is kielégítést nyertek.127 Szegeden viszont nem ér125 Nagy Sándorné: A baranyai partizánharcok és ezek társadalmi feltételei = Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez 1944—1960. Szerk.: Babies András, Kopasz Gábor Pécs, 1961. 77. 1.

126 Pintér István: Magyar kommunisták i. m. 163. 1.

127 Pintér István: Uo. 167. 1.

138