Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

években elszaporodott fasiszta jellegű egyesületekkel (pl. Nem­zeti Munkaközpont) szemben a szocializmusnak, az antifasiz- musnak voltak a falusi bástyái. A lakosság nagy többsége ezen a vidéken elutasította magától a nyilas demagógiát, abban nem kis szerepe volt a helyi kom­munisták és baloldaliak szilárd helytállásának, akik ilyen vagy olyan módon, de mindvégig befolyást gyakoroltak a lakosság hangulatára és gátolták a fasiszta behatolást. Persze, a Vihar­sarokban sem mindenütt alakult így a helyzet a jobboldali nyilas előretöréssel szemben. Helyesen mondta Toldi Gábor Gyomáról:16 17 „Azokban a falvakban, ahol kipusztult a munkásmozgalom régi magja, le­csaptak az új tolvajok (a fasiszták), mert könnyű dolguk volt.” Az Endrődtől kb. 13 és Gyomától kb. 9 km-re fekvő Déva- ványa határában öt nagybirtok terült el, s nagyszámú szegény­parasztság élt (csak a földmunkások száma kb. 1500 főre volt tehető) - tehát objektíve meg volt minden feltétele annak, hogy kifejlődjék a baloldali mozgalom. Mégis itt volt a kaszáskeresz­tes párt fő fészke. Mi ennek az oka? Egyik legfontosabb oka kétségtelenül az, hogy a munkásmozgalom magját megsem­misítették Dévaványán, a szocialistákat valósággal kiűzték a faluból. Dékány Imrét, az orosz Vörös Hadsereg volt katonáját, Nagy Ferenc, Kiss Imre, Kiss József kubikosokat a 30-as években letartóztatták, meghurcolták és a továbbiak során is állandóan üldözték őket. Ugyanakkor Dévaványán valósággal rendszere alakult ki a szegénység korrumpálásának. Az uradal­mak, a kulákok kisebb kedvezményeket, kölcsönöket, tengeri földet stb. adtak „a magukat jól viselő” szegényparasztoknak, előnyben részesítették őket az aratásnál stb. így történt meg az a viharsarki viszonylatban ritka eset, hogy Dévaványán még á kormánypártnak is, amelynek elnöke az egyik uradalom tiszt­tartója volt, elég sok szegényparaszt tagja volt. A Böszörményi­féle kaszáskeresztes párt hívei között szintén nagyszámban voltak szegényemberek. Szeghalmon1' az 1930-ban 40-50 taggal megalakult szociál­demokrata pártszervezetet hamar szétverték, a néhány bal­oldali ember az utcára szorult, szorosabb kapcsolatot nem tud­16 Uo. 200. 1. 17 Uo. 200. 1. 107

Next

/
Thumbnails
Contents