Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

folyamán, hogy a nemzetiségiek közül melyik játszotta a fő szerepet, a nemzetiségiek hogyan vettek részt a haladás és a reakció harcában, a német fasizmust támogatták-e, vagy antifasiszta magatartásukkal és tetteikkel a haladást szolgálták-e.

Például a Dél-Dunántúl megyéinek politikai harcai a második világháború folyamán sem lehettek elszigeteltek az országos harcoktól, de különösképpen nem a szomszéd megyéktől. Ahhoz, hogy e politikai küzdelmek alapvető mozgatórugóit, okait és hatását feltárjuk, feltétlenül túl kell tekintenünk a megyék határán, és a szomszéd megyék fejlődéséhez szorosan kapcsolódva, az eseményeket és jelenségeket összefüggésükben, kölcsönhatásukban vizsgálva közelíthetjük meg az igazságot, igyekezve elkerülni a provinciális szemlélet veszélyét. E három megye második világháború alatti s a felszabadulás utáni politikai harcainak egységes vizsgálatát nemcsak a nagyobbrészt volksbundistává lett német lakosság10 haladásellenes, fasiszta magatartása teszi indokolttá. Baranya, Somogy és Tolna megyékben a haladó és forradalmi erők központi tényezője a munkásosztály volt, s ezen belül a bányamunkásság,11 amelynek magatartása és tevékenysége befolyásolta az agrárius megyék lakosságának politikai arculatát is. Pécs kultúrközpont jellegével a legnagyobb hatást kétségtelenül a közvetlen szomszédságban levő megyékre fejtette ki. Ez a kulturális hatás negatív és pozitív értelemben egyaránt kimutatható. Több egyesület, társadalmi, vallási és állami szervezet mindhárom megyére kiterjedő hatáskörrel, pécsi központtal tevékenykedett, közöttük a magyar, majd 1944. március 19. után a német katonai parancsnokság is.

Az ellenforradalom korszakában Délmagyarországon elsősorban a Viharsarok régi, forradalmi hagyományokkal rendelkező városaiban, s falvaiban a munkás- és földmunkásmozgalom rendkívül nehéz viszonyok között, a különböző korlátozások és szakadatlan üldöztetések sorvasztó légkörében bontakozott ki.

A fehérterror megtorlásai a Viharsarokban is, mint egyébként az egész országban, tömegméretűek voltak, ilyen vagy olyan formában sok ezer embert érintettek és megfélemlítették a népet. Gyulán például három helyi kommunista vezetőt végeztek ki, Békésen 11 paraszt vesztette életét az ellenforradalmi

10 Fehér István: Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944-1946 között Akadémiai, Bp. 1972. 30.1.

11 Uo.30.1.

104