Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Összegzés

ÖSSZEGZÉS

Dolgozatomban Szentes egyházi anyakönyvezésének gyakorlatát igyekeztem bemutatni a kezdetektől a polgári anyakönyvezés bevezetéséig. Sajnos a téma szinte teljesen feldolgozatlan, így sokszor ütköztem nehézségekbe, főleg a latin és egyéb nyelven írt anyakönyvek elemzésénél. Ez okból kifolyólag előfordulhat olyan, hogy valamit rosszul olvastam ki a korabeli kézírás nehéz olvashatósága miatt, vagy téves következtetést vontam le valamely adatból, bár próbáltam ezeknek az eseteknek a lehetőségét minimálisra csökkenteni, így ha nem voltam biztos valamiben, általában nem bocsátkoztam hipotézisekbe.

Amit biztosan tudunk, hogy Szentes anyakönyvezésének kezdetét az 1741-es évhez köthetjük. Ez évtől kezdve maradtak fent legalábbis az első anyakönyvek a szentesi református egyház levéltárában. Az 1700-as évekből még a római katolikus egyház őriz anyakönyveket, melyeknek vezetését 1750-től - az önálló szentesi Szent Anna Plébánia újjászervezésétől - követhetjük nyomon.

Ezekre a korai anyakönyvekre jellemző, hogy kevés, sokszor az azonosítást is lehetetlenné tevő adatokat tartalmaznak. Később már megfigyelhető, hogy egyre több adat kerül be az anyakönyvekbe, és többé-kevésbé kezdenek áttérni a táblázatos formára, tehát igyekeznek az adatokat valamelyest rendszerezni, az anyakönyveket átláthatóvá tenni. Az eligazodást azonban így is megnehezíti, olykor lehetetlenné teszi, hogy sokszor találkozunk szinte olvashatatlan írással; vagy az anyakönyvek rongálódása miatt, vagy az adatokat feljegyző személy kibetűzhetetlen kézírása miatt. Tovább nehezíti a kutatást, hogy bizonyos időszakokban nem is magyarul vezették az anyakönyveket, így azok feltárása bizonyos nyelvi ismereteket is igényel.

Általános tendencia, hogy a nők nevét eleinte nem írják ki teljes egészében, legtöbbször csak a keresztnevükkel, és gyer72