Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

1845-ben következik be jelentős változás, amikortól az anyakönyvek teljesen magyar nyelvűek. Ezt követően azonban hol magyarul íródnak, hol nem. így 1850-ben és 1851-ben nem magyar nyelvűek, majd két évig újra magyarul íródnak, és 1854- től egészen 1887-ig ismét idegen nyelvűek. 1888-tól először csak a fejléc magyar, míg végül 1891-től már az összes anyakönyv magyar nyelven íródik.

A SZENTESI IZRAELITA EGYHÁZ ANYAKÖNYVEZÉSE

A szentesi izraelita egyház első anyakönyvei 1849-ből valók, legalábbis a szentesi levéltárban ez évtől maradtak fenn. Az anyakönyveket fellapozva rögtön azzal szembesülünk, hogy az első időszakban német nyelven íródtak. Formájukat tekintve elmondható, hogy kezdettől fogva táblázatba foglalták őket, de az első években még az egész kézírással készült. 1860-ban figyelhetjük meg először, hogy a fejléc nyomtatott, és a rovatok címe magyarul és németül is fel van tüntetve. Ez azonban nem sokáig marad így, hiszen 1862-től csak hosszabb rövidebb ideig nyomtatott a fejléc, véglegesen 1882-től váltanak nyomtatványok vezetésére. Az anyakönyvek nyelvezetét tekintve pedig egyre inkább a magyar beírások dominálnak, itt-ott héber szövegel kombinálva. A német nyelvű feljegyzések egy idő után teljesen eltűntek.

A zsidó lakosságot II. József kötelezte a családnév felvételére, ugyanis nem tartotta helyesnek a keleties formájú zsidó személyneveket, mint pl. Akiba ben Moses-Akiba, Mózes fia. Ekkor vették fel a zsidók a német vezetékneveket (pl. Schwarz, Weiss, Roth stb.). Már a XIX. század utolsó harmadától kezdődtek a tömeges névmagyarítások, ezek jeleit az anyakönyvekben is megtalálhatjuk.70

70 Berkes: i. m.

62