Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

A SZENTESI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ANYAKÖNYVEZÉSI GYAKORLATA

Az 1747-ben újjáalakult szentesi római katolikus egyház 1750 novemberétől kezdve vezeti anyakönyveit.66

A korai anyakönyvek kézzel írottak és teljes egészében latin nyelvűek. A házassági és a halotti anyakönyvek ebben az időben még nincsenek táblázatba szedve, míg érdekes módon a keresztelési anyakönyvek adatai már ekkor átlátható módon rendszerezve vannak.

Az első házassági anyakönyvekből annyit tudtam kiolvasni és lefordítani, hogy tartalmazzák a menyasszony és a vőlegény nevét és az életkorukat.

1778. közepétől fedeztem fel, hogy táblázatos formára váltottak. Ekkor bejegyzik a házasságkötés dátumát, a menyasz- szony és a vőlegény nevét, a tanúkat (testes), az eskető lelkész nevét (officians, minister), a felek állapotát (conditio) és az életkorukat. Ez a felsorolás 1818-tól azzal bővül, hogy a feleket hirdetéssel (promulgatio) adták-e össze vagy nem.

A következő változást 1828-ban tapasztalhatjuk, amikor két újabb rovatot tüntetnek fel: a házasfelek vallását és státuszát (pl.: hajadon, özvegy stb.). 1830-tól már a felek születési helyét (locus originis) és lakhelyét (locus domicilii) is kiírják.

Mindhárom anyakönyv 1837-től magyar nyelvű, majd 1852-től ismét latin nyelvű anyakönyvekkel találkozunk. Ez az állapot egészen 1869 áprilisáig tart, amikortól újra magyarul vezetik a nyilvántartásokat.

Az évek folyamán jelentős változást nem tapasztalhatunk, csak a bejegyzett adatok pontosítását, kis mértékű bővítésüket figyelhetjük meg. így például a szülők és a tanúk nevén kívül beírják azok állapotát, és az eskető lelkésznek megjelölik a hiva66 Zalotay: i. m. Szentes, 1935. december. Helytörténeti kérdések - Zalotay Elemér: A római katholikus egyház első évtizedének népmozgalma 37. p.

51