Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

Új nyomtatványokat itt is 1853-ban vezetnek be, és ez a feljegyzett adatok körének bővülését jelentette. Az anyakönyvek az akkori megfogalmazásban a következő adatokat tartalmazták: folyószám, éve és napja a kimúlásnak, a megholtnak neve és állapota, és ha nő a férjének, ha gyermek, atyjának neve és állapota, az elhunyt születési és lakhelye a ház számával, neme, életkora, a betegség vagy a halál más neme, a temetés helye és napja, az eltemető neve, észrevételek. Ha az elhunyt házasságban élt, vagy özvegy volt, az észrevételek rovatban már arra is találunk információt, hogy ez mennyi ideig tartott, pl. így: 54 év házasságban, 6 év özvegység, 22 éve házas volna, de nem él a feleségével, pedig 2 gyermekük van stb. Persze itt sem lehetünk biztosak abban, hogy ezek az adatok mindig pontosak a már említett szóban történő bemondás miatt. Előfordulhat, hogy az éveket visszaszámolva, az adott évnél nem találjuk meg a keresett esketést, hanem mondjuk pár évvel később vagy hamarabb.

Nagy előrelépést jelent, hogy 1865-től már mindkét szülő családi és utóneve szerepel az elhunyt gyermek esetében. Azonban igazán teljessé 1883 szeptemberétől válik az anyakönyv, ekkortól ugyanis az elhunyt születési ideje, és az esetleges házasságkötésének időpontja is szerepel. Ez alapján egyre jobban bízhatunk abban, hogy a beírt adatok a valóságnak megfelelnek.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a református egyház anyakönyvei az 1800-as évek végére már egy többé- kevésbé megbízható nyilvántartássá válnak, köszönhetően az egységes nyomtatványoknak és az egyre precízebb anyakönyvvezetésnek.

50