Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

Ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban jelölik meg az életkort, a halált előidéző ok azonban továbbra is csak ritkán van feltüntetve. Jellemző, hogy ebben a korai időszakban inkább csak a tragikus halál okát említik meg, pl.: vízbe halt, a malom összetörte. A férjes nőknél is olykor találkozhatunk már olyan esettel, hogy kiírják a leánykori nevüket. 64

1769-től 1789-ig latin nyelven történt az anyakönyvezés. De ettől az időszaktól eltekintve is sokszor találunk latin nyelvű bejegyzéseket az anyakönyvekben, és itt a keresztelési és az esketési anyakönyvekre is gondolok. Ez összefüggésbe hozható azzal is, hogy 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon, és mivel az állam és az egyház évszázadokon át összefonódva létezett, az egyház életében is fontos szerepet töltött be.

1787-ig az életkornál „éves” bejegyzés volt (ill. ha még nem volt 1 éves az elhunyt, 1 éven aluli); később már év, hó, hét, nap és óra is szerepel. Mint érdekesség figyelemre méltó, hogy az 1800-as évek elején, az özvegyasszonyoknál olyan bejegyzés is előfordult, hogy a férj neve nem szerepelt, csak a nő leánykori neve, pl.: özv. Szentpéteri Sára. 65

Tendencia, hogy a halál okát egyre sűrűbben megjelölik, majd egy idő után állandósul a beírt adatok között. Például 1828-ban már táblázatos formát fedezhetünk fel, ahol a fejlécben külön megjelölve, „nyavalyájok” elnevezés alatt írták be halál okát. Ennél az évnél figyelhetjük meg, hogy megjelölik a temetés módját (ének vagy prédikáció) és a bejárók (bejelentők) nevét is.

A halotti anyakönyvek végén sokszor kis statisztikákat is vezettek. így például az 1844-es esztendőben feljegyezték, hogy a megholt férfiak száma 183, a nőszemélyeké 180, így az elhunytak száma összesen 303 ebben az évben.

64 CSML (SZL) Kutatási segédlet a szentesi református egyház halotti anyakönyveinek névmutatójához („Holtak lajstroma” 1766-tól kezdődően)

65 U. o.

49