Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

ház számával, vallása, életkora, állása (nőtlen, hajadon, özvegy), a tanúk neve, állapota, az összeesketőnek a neve, hivatala, a háromszori kihirdetés megtörtént-e vagy felmentést kaptak a hirdetéstől vagy valamely akadálytól, és végül észrevételek. A kihirdetésre való utalással már olykor-olykor korábban is találkozhattunk, de külön, mostantól jegyzik. Az „észrevételek” rovatban többek között ilyen feljegyzéseket találtam: a nőnek már házassága előtt gyermeke volt, katonai felmentvény, bírósági engedély, a menyasszony apja nyilvánította beleegyezését, mind a két fél apja nyilvánította beleegyezését stb. A menyasszony és a vőlegény vallását is ekkortól jegyzik fel kiemelten. Összességében azt mondhatjuk, hogy a vegyes házasság most is ritka, de természetesen előfordul. Ha a felek életkorát figyeljük meg, arra a következtetésre juthatunk, hogy általában a férfi az idősebb, persze nem mindig van ez így. Ez utóbbira és a vallási különbségre is jó példa egy 1862-ből való bejegyzés. Ugyanis a 158. folyószám alatt arról olvashatunk, hogy egy 31 éves nőtlen római katolikus férfi egy 40 éves özvegy református nőt vett el.

Lényeges változást a polgári anyakönyvezés bevezetéséig az esketési anyakönyveknél már nem tapasztalhatunk. A nyilvántartásokat lapozva, egy jól bevált gyakorlat jeleit láthatjuk.

A szentesi református egyház halotti anyakönyvei

Az anyakönyvek kezdetben a prédikációval történt temetés napját és az elhunyt nevét tartalmazzák. Sem az életkorra, sem a halál okára nem találunk utalást. Az asszonyoknak itt is csak a férjezett nevük szerepel vagy csak annyi, hogy kinek a felesége volt, pl. így: Harmatos János felesége. A fiatalkorú elhunytak neve pedig egyáltalán nincs is feltüntetve, csak az apjáé a követ47