Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Bevezetés

A következő fordulópont 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek, az V. Pál által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum ötféle előjegyzést írt elő: a keresztelési-, a házassági-, a halálozási- és a bérmálási anyakönyvet, valamint az ún. Status Animarum-ot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások, illetve családok szerint. Az anyakönyvek felfektetését és helyes vezetését az 1630-as évektől kezdve rendszeresen megtartott egyházlátogatások alkalmával (Visitationes Canonicae) ellenőrizték. A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés az ország nagy részén azonban csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. 7

Elsősorban biztonsági okokból rendelte el az 1827. évi XXIII. te., hogy ezentúl az anyakönyveket két példányban vezessék. A másodpéldányokat az illetékes területi levéltárak őrzik, bár ez alól találhatunk kivételt (pl.: a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye területéről való másodpéldányokat a Kalocsa- Kecskeméti Érseki Levéltárban helyezték el).8

A protestáns egyházaknál az anyakönyvek teljes körű vezetésének jogát II. József adta meg 1785-ben. Azonban több településen (ún. artikuláris helyeken = loca articularia9), ennél sokkal korábban kezdték az anyakönyvezést: pl. evangélikus anyakönyvezés volt Bártfán 1592-től, Selmecbányán 1594-től, Pozsonyban 1606-tól, református pedig Zalakomáron 1624-től stb. Az izraelita vallású lakosság anyakönyvezését Magyaror7 Berkes: i. m.

8 Berkes: i. m.

9 Az 1681: 26. te. (articulus) szerint a protestánsok a már meglévő templomaikat szabadon használhatták és ezen felül meghatározott helységekben templom vagy papiak építésére telket kaptak. Ezeket a törvénycikkben megjelölt helységeket, - beleértve a már protestáns templommal bíró helységeket is - nevezték articularis helyeknek. Magyar alkotmánytörténet (szerk.: Mezey Barna) Osiris Kiadó. Budapest, 2003. 225. p. (A továbbiakban: Magyar alkotmánytörténet)

9