Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
hiába kukkeroztuk, hogy a németek-e vagy pedig oroszok. Engem tehát előre küldtek hat emberrel, hogy nézzük meg, mi van a faluban. Elindultunk rajvonalban egymástól mintegy tíz lépés távolságra. Útközben több orosz katona holttestét találtuk a szántóföldeken, akiket valószínűleg előző napon az oroszok lőttek agyon. Elérve végre a falut, megállapítottuk, hogy a németek vannak a faluban, sőt az első rajvonaluk már túl a falun van állásban. Visszamenve jelentettem, hogy mi a helyzet, ekkor felszereltünk, az egész 2. divízió, mert csak ez volt itt, és el akartunk menni előbb egy majorhoz, hogy ott foglaljunk állást. Be is mentünk a majorba, azonban alighogy beértünk, az orosz tüzérség már lőtte a majort, így ki kellett belőle menni. A majortól mintegy kilométerre volt egy kis rossz falu, jó nagy kerülővel elmentünk tehát abba. A házak 50—100 méterre voltak egymástól, és minden házhoz bement három vagy négy embert, ahogy széjjel bírtuk osztani. Ettől kezdve itt voltunk a házakban. Éjjel kint állt egy emberünk, nappal csak belülről vigyáztunk, nehogy bekerítsenek bennünket, mivel balról mintegy' 600 méterre voltak a süczenjeink, jobbról pedig több mint egy kilométerre volt a másik csapat. Itt nem volt rossz sorunk, éjjel-nappal főztük a teát, a konyha minden este megjött, hozta a menázsit, reggel korán pedig a reggelit. Három nap három éjjel itt voltunk, ekkor este felváltott bennünket az 1. divízió. Ettől kezdve májusig három napig bent, három napig pedig kint voltunk Presziczevóban; így nevezték a kis rossz falut, ami nékünk nagyon kedves volt, mert legalább nem fáztunk. Azonban egy reggel 5 óra tájban hirtelen nagy lövöldözés támadt, utána lárma és jajgatás. Hallottuk, hogy a süczeneknél van a baj, de nem lehetett tudni, hogy ők fogták- e el az oroszokat, vagy az oroszok őket. Lassan azonban virradni kezdett, és látni lehetett, hogy az oroszok kísérik szegény süczenjeinket, tehát megtámadták és elfogták őket. Az a nehány, akiknek sikerült megmenekülni, elújságolta, hogy milyen finesszel éltek az oroszok. A puskát hátul valahogy felakasztották, és jöttek talpon állva. Mikor a mieink 46
