Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
éjjel úgy, mint nappal, ahová akarunk, természetesen a város területén, csak délután 5 óra tájban legyünk a barakkban, hogy a parancsot aláírjuk. Tehát általános szabadságunk volt, oda mentünk, ahová tetszett, nem parancsolt senki. Másnap kiválasztottuk a lovakat, és ezután ezeket úgy négyesben minden nap meglovagoltuk. Napközben hol aludtunk, hol meg lementünk a századhoz, amely egy barakkban volt, úgy a lovai, mint az emberei. Lementünk tehát közéjük, mert untuk magunkat, este pedig kimentünk a városba és mulattunk rendüledenül, de már meguntuk ezt az életmódot is. Végre december 30-án megjött a parancs, hogy 31-én délután vagonérozunk. Megkaptuk az új ruhát, és átvettük mi is a hivatásunkat 31-én délután borús, szomorú nap volt, de nem volt nagyon hideg. Kimentünk az állomásra és bevagonéroztunk. Tehát újra útnak indultunk, ez alkalommal Temesvár, Arad, Szolnok, Budapest, Becs útvonalon, és innen ki Bajorországba, majd Németországon keresztül. Kalisznál elhagytuk a német határt és beértünk Lengyelországba, vagyis Kalisz már lengyel területen van. Itt kivagonéroztunk és lóháton mentünk. Az első nap Szerazon volt a kovártély, második nap Pietrikowón. A harmadik napon megérkeztünk az ezredhez, amely ekkor Smardzewice nevű községben volt bekovárté- lyozva. Itt széjjelosztottak bennünket, és én legnagyobb örömömre az 5. századhoz kerültem, ahol a tényleges időmet is töltöttem. Még mindig kapitány úr Knapp volt a századparancsnok, tehát ha óriási messzire is voltunk a hazánktól, de régi ösmerősök között. Itt mindjárt átadták a régi, tehát a II. cúgomat. Bár volt furere, még ugyanaz, akinek én átadtam 1912. októberben a cúgot, tehát Sípos, azonban mivel altiszt volt elég, így ketten voltunk fűrerek. Én úgyszólván csak utasításokat adtam, Sípos pedig intézte a többi dolgot. Itt az ez- redünk kiegészítésen volt, tehát hátul, nem a tűzvonalban. Azonban jött a parancs, hogy marsoljunk fölfelé Észak-Len- gyelországba. Elindultunk hát, az egész ezred. Az ezredparancsnokunk Janky Kocsárd ezredes úr volt, aki a háború kitörése előtt pár nappal vette át az ezredet, és aki később, a 42
