Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A Kárpátokban

hosszú szárral a százados úr után elkezdtünk a lehetetlennek látszó hegyoldalon mászni felfelé. Volt itt valamilyen növény, amely kötél vastagságú indáival ekkor valóságos életmentőnk lett Természetesen itt már minden parancs nélkül mindenki eleresztette a lovát, reá bízva őket a sorsra és saját ügyességükre, amit fényesen be is bizonyítottak, mert a nyolc velünk volt ló közül csupán egy esett vissza, a Gabányi százados úr egyik vezeték lova. Ez szegény ott lelte halálát, a kiálló sziklákon valósággal széjjeltépték az éles sarkok. A többi ló bár kicsivel később, mint mi, de mind feljött épen, és mindegyik megkereste a saját gazdáját, ami megható jelenet volt.

Ez a meredek rész mintegy 200 méter magasan tartott, azután már nem volt semmi meredekség, hanem az évszázados kidőlt fákon alig bírtunk keresztül mászni. Végre innen is kiértünk. Itt már ritka volt az erdő, és valami hegyi úrnak látszott, amire kiértünk. Jobban szemügyre vettük, hát felösmertük, hogy azon a helyen vagyaink, ahonnan délután 1 órakor elindultunk, sőt megtaláltuk a konzerves dobozokat, amit mielőtt elindultunk volna, eldobáltunk, mivel az volt az ebéd. Megnézve az órát, alig hittünk a szemünknek, mivel még csak 9 óra volt. Körülöttünk már mindenfelé voltak lovasok, kik szerencsésebb úton jöttek fel, mivel nem kellett nekik sziklafalat mászni. Még mindég csendben összeszedtük magunkat, és amit alig akartunk elhinni, egyetlen ember sem hiányzott, ellenben elveszett hat lovunk és tizenegy lova a telefonistáknak, és 17 ezer koronával a telefonisták kasszája, s az összes matriáljuk, vagyis vezetékük.

Visszamentünk tehát abba a faluba, ahonnan délelőtt elindultunk. Már 10 órára megérkeztünk, bekovártélyóztunk és itt háltunk. Másnap nagyon gyengén voltam. A főhadnagy úr fogadott egy civil kocsit, és azzal bevitetett Turkára, a kórházba. Bent voltam két nap a kórházban, ekkor kimentem a trénhez, innen pedig még aznap délután elküldték 29 maródi lóval Kassára. 5-én éjjel vagonéroztuk be a maródi lovakat, és 7-én reggel Kassán voltunk már 5 órakor. Nékem be kellett mennem jelenteni a hadtestparancsnokságnál, hogy megérkeztem, és kértem a további parancsot.

37