Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Visszavonulás Galíciából

Népfelkelők a% oros% harctéren

attól a helytől, ahol állottunk, körülbelül 50 kilométerre van. Az éj leple alatt ezt az utat magunk után kell hagynunk, mert ellenkező esetben, ha reggel még nem leszünk Turkán, akkor a bennünket üldöző erős orosz csapatok elvágnak az Uzsok felé bevonuló csapatoktól. Ekkor vagy élet-halál harcot kell megpróbálni az ezred egy részének, hogy a többi addig visszavonulhasson, vág}- az egész ezred elvész vagy fogságba kerül. Az ezred csupa idősebb népfelkelőből állt, tehát 32 éven mind felül volt. Bár ki voltak fáradva és éhezve, de azért mind azt kiáltotta, hogy ne féljen az ezredes úr, elérjük még az éjjel Turkát, ha pedig éjjel az oroszok meglepnének, mert hisz’ erre is lehetett számítani, akkor, ameddig egy ember él, addig harcolnak, de fogságba nem kerülnek.

Ezen lelkes aktus után ki lett adva a parancs, bajonet auf, mindenki nagyon figyeljen, és szép nyugodtan megindult négyesével az ezred. Ekkorra már berukkolt minden emberem, tehát mi is együtt voltunk a 21 lovas, és lóról szállva vezettük a lovunkat. Ekkor már rettenetes sötét volt, és az eső is esett sűrű szemekkel. Mi lovasok mentünk mindig közvetlen az ezredes űr után, utánunk pedig a gyalogság. A hallottak

23