Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A mozgósítás után

Augusztus 1-jén ki lett adva a parancs, hogy holnap, tehát augusztus 2-án délelőtt 10 órakor indul a század az állomásra. Megkezdődött a lázas készülődés, főleg a lakosság körében. Mink olyan formán voltunk, mint aki nem törődik semmivel, valahogy úgy el voltunk fásulva. Hanem ami másnap következett, azt leheteden leírni. Azok a kövér, kihevert lovak úgy néztek ki, mikor reá ültünk, mint valami táltos, a lakosság és a szállásadók pedig versenyeztek egymással, hogy melyik udvarból mennek legjobban jóllakva a huszárok az állomásra, és onnan Isten tudja hová, és hogy honnan jönnek ki a legszebben feldíszített lovak az utcára. Virág volt minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre tűzve, és koszorúk a lovak nyakába. A trénkocsijaink úgy néztek ki, mintha csupa virágból volnának, az útvonal, amerre mentünk az állomásra, tele volt szórva virággal, az erkélyekről szórták reánk a virágot. Sírt az egész város, és kísért bennünket az állomásra. Talán valamennyi zenésze volt Lugos városának, mind ott volt, és húzták, mások meg fújták a réztrombitát. Egyszóval gyönyörű volt, és akik még megvagyunk és ebben részt vett, bizonyára most is büszkén emlegeti, hogy ő is benne volt abban a feledheteden kivonulásban, amelyet a 4. közös huszárezred első harctérre induló rezerve, tehát önálló lovasszázadának Lugos város és lakossága rendezett.

Kiérve az állomásra bevagoníroztunk, és a lakosságból egyik a vagont díszítette, a másik a süteményt erőszakolta a huszárokra, hogy egyék, vagy vigyék el. Az állomás előtt a peronon a polgármester úr meghordatta az asztalokat sörrel, és 2 óráig, míg a vonatunk úrnak nem indult, mindenki annyi sört ivott, amennyi a bőre alá fért, a zenészek pedig húzták és fújták szakadadanul. Midőn a vonatunk megindult, szép lassan haladt el az állomás előtt, de az a sírás, amit Lugos lakossága tett, döbbenetes volt, mivel egyeden ember sem volt, aki lugosi születésű lett volna. Sokszor emlegettük utóbb, hogy talán ők megérezték, milyen hamar és mily borzalmasan tönkre fog menni az a gyönyörű század, amelyet Lugos városa büszkén vallott az övének.

17