Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Megbízatás a szegedi tanyák közt
ven vettek. Ezután egy födél alatt utaztunk velük egész sötét estig. Ekkor beérkeztünk egy nagyobb állomásra, ahol szintén tömve volt a pályaudvar vonattal. Mikor ide beértünk, azt mondta az őrnagy úr, hogy tartsunk véle, és ő majd elvisz bennünket, ameddig csak lehet Leszálltunk a lóréból, a mellettünk lévő sínen egy kórházvonat állott. Az őrnagy úr a vasutastól megtudta, hogy ez mindjárt indul, így mi ott álltunk mellette, mikor megindult. Mindannyian felkapaszkodtunk az őrnagy úr után a lépcsőre, azonban egy orvos, aki kapitány rangban volt, mindenáron le akart bennünket hajtani a vonatról. Végre az őrnagy úr kifakadt, és azt mondta, engedjen bennünket be, mert ha ellenkezik, kidobatja a vonatból. Erre úgy látszik nem számított a kapitány, mert rögtön félre állott az ajtóból, mi pedig beültünk a jó meleg személykocsiba, ahol volt is hely bőven. Ezzel a vonattal mentünk megint jó darabon, de hogy Laibachban vagy Ciliiben kellett belőle kiszállni, azt már nem tudom. Az őrnagy úr és a főhadnagy úr elbúcsúzott tőlünk, mert itt már olyan tumultus volt, hogy az ember alig bírt mozogni. Itt tehát öten maradtunk. Egyszer csak mozogni kezdett egy vonat, azt megrohantuk, és egyenesen felmentünk egy személykocsi tetejére, s ott lefeküdtünk, hogy a sürgönydrót, vagy híd vagy alagút le ne sodorjon bennünket. Kellemetlen helyünk volt, mert még ráadásul közvetlen a mozdony után, a legelső kocsi tetején voltunk, és a mozdonyból kiröppenő szikra nem egy ember köpenyét gyújtotta meg. De nem volt semmi baj, csak az volt a fődolog, hogy jöjjön velünk a vonat hazafelé. Közben, ahogy haladtunk kifelé az állomásból, balról egy nagy emeletes épületből, amely ki volt világítva, elkezdtek reánk lövöldözni, és a mi kocsink tetejéről lelőttek két orosz foglyot, akik szintén mentek volna hazafelé. Le is estek szegények, és mentünk tovább, mintha semmi sem történt volna. Ekkor éjjel egy állomáson újra leszálltunk a vonatról, és amint leszállottunk, mindjárt mellettünk mozogni kezdett egy tehervonat, én tehát felkapaszkodtam egy fékre. Ezen a vonaton ekkor éjjel igen keveset mentünk, kint állottunk a nyüt 157
