Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Bukaresti kiküldetés

reim, nevezetesen a szá- zadkomandás kapitány úr Herdlicska* 1911. évben, tehát a tényleges időmben volt nehány hónapig cúgkoman- dásom, akkor még főhadnagy volt. Rajongásig szerették, valahogy nagyon be tudta magát lopni a katonái leikébe. Itt már más a rukkolás, vagyis komolyabb a foglalkozás, annál inkább, mivel a század hírszerző és felderítő szolgálatot fog teljesíteni, bárhová is lesz vezényelve.

1918. év febmár 9-én újra kaptam hatnapi szabadságot, de többet nem mert adni az alezredes úr; ha véletlenül jön a távirat, hogy mennünk kell, akkor nekünk 3 nap múlva már bent kell lenni a vagonokban. Letelt azonban a szabadság, és még mindég nem jött, hogy menni kellene. Tehát rukkolgat- tunk, mint annak előtte, nem volt itt reánk semmi szükség, így egy része a legénységnek mindég szabadságon volt. Február 23-án én is újra kaptam 14 napi szabadságot, letöltöttem ezt is. Még mindég Kikindán voltunk és unalmaskodtunk. Mindenki csak azt nézte, hogy ha lehetett, ment szabadságra, sokan mentek minden vasárnap 48 órai eltávozásra. Ilyenen én is voltam, pedig még egy napot se tudtam ilyenkor itthon tölteni. Április 5-én újra kaptam 14 napi szabadságot, és még ezt is hagyták nyugodtan eltölteni. Ettől kezdve azonban már nem adtak 48 óránál többet senkinek. Az idő tavaszodon, a harcterek nagyon megelevenedtek, és tényleg minden percben készen kellett lenni az indulásra.

Kneiisel-Herdlic^ka Hmil százados, utóbb őrnagy

* Kneusel-Herdliczka Emil

130