Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Bevezető - Szigeti János: A vásárhelyi zsidóság múltja
BEVEZETŐ A vásárhelyi zsidóság múltja A zsidóság helyi históriáját 1735-től számítjuk, ekkor történt az első betelepülés. A 18. század derekától maradtak ránk írott források, melyek beköltözésüket, itt lakhatásukat bizonyítják. A Károlyi-uradalom vette őket pártfogásba. Jakab, Mátyás zsidók és Bernát tímár hitsorsos taksát fizettek. Házaló, vásáros kereskedők, bőrszedők, boltosok, kocsmárosok voltak az első zsidó polgárok. Beszerezhették az építéshez szükséges anyagokat, szabadon „égethettek" pálinkát türelmi adó fejében. Sorsuk a hatóságok, az uraság kegyétől függött. A görög kereskedők igyekeztek meggátolni az üzletelő, gazdálkodó zsidókat; eleinte csak a vásárokon árulhattak, vagy csak a nyersbőrt szedhették. Még a reformkorban is igen erőteljes volt a migráció, a lakóhelyváltoztatás, az elvándorlás. Jobb megélhetési körülményekben bízva továbbálltak biztonságosabb egzisztenciát remélve. Létfenntartásuk sokféle akadályba, megszorításba ütközött. A hatóság 1829-ben bizonyítványt adott ki arról, hogy a zsidók házaló kereskedése, kalmárkodása az adózó népre nem káros, sőt „tagadhatatlan hasznos". A toleranciának és a méltányosságnak szép példája, hogy a Morva-vidékről származó Böhm Móric zsidó orvost 1838-ban a város sebészének választják meg. Ugyanebben az évben Wodiáner Sámuel olajmalom alapítására kért és kapott engedélyt. A reformkorban iskolát építettek, valamint gondoskodtak imaházról. Matók Sámuel ügyvéd háza és telke a mai zsinagóga helyén állt. Ebben a házban rendezték be az 1830-as évek végén az imaházat. A rabbiszéket a Nyitráról származó Steiner Izrael (1789-?) töltötte be. Baranya megyéből költözött Vásárhelyre, és kezdetben kereskedelemmel foglalkozott, majd az 1830- as évektől rabbi-helyettesként irányítja a hitéletet. 1841-ben a zsidó vallású lakosok hitközséggé szerveződtek. Grünhut Ábrahámot (1809-1877), a nagykárolyi születésű hivatalos rabbit 1842-től alkalmazták. Az istentiszteleteket felváltva németül és magyarul tartották. 1855-ben választották meg főkántornak a szintén Nyitra környékéről származó Wittman Ferencet. A főkántor egyúttal sakterként, előimádkozóként és jegyzőként is funkcionált. A hitközség legfőbb bevételi forrásait a tandíj és a gabella (hitközségi adó) képezték. A rabbihelyettesen kívül a gyülekezetnek még egy alkalmazottja volt: a sámesz, a hitközség szolgája, templombiztosa. Mikvét, rituális fürdőt is üzemeltettek a harmincas évektől kezdve, a fürdőházat fizetés ellenében keresztények is használhatták. A Tuhutum utcai zsidó temető legrégibb sírkövei 1830-31-ből valók, száj- hagyomány szerint halottaikat korábban a makói hitközség közelfekvő és korábbi keletkezésű sírkertjében hántolták el. A város látképe a Hód-tó felől (Gosztonyi József rajza alapján, 1856) 7
