Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)

Ajánlás

Tisztelt Olvasó!

A Magyar Holokauszt Emlékév szellemi alapvetései közül az egyik legfontosabb a helyi közösségek szerepére és felelősségére hívja fel a figyelmünket. A huszadik század a gyilkos ideológiák százada, amelyek megfertőzték a politikát, és annak közvetítésével a végletekig legyengítették a társadalom erkölcsi immunrendszerét. Hirdetői az emberi lélek legsötétebb indulataira, a gyűlöletre, az önzésre, a bosszúvágyra építették törekvéseiket, és a háborúktól, válságoktól meggyötört Európa legtöbbet szenvedett részein sokakat elvakítottak. Akik pedig nem hittek a gyűlölet hirdetőinek, azokat a félelem kényszerítette a fásult közöny bűnébe.

A szenvedés, a megalázottság és a halál hetven esztendővel ezelőtt a helyi közösségek életét dúlta föl. A Holokauszt borzalma itt, a helyi közösségekben öltött testet ismerős nevekben, arcokban, családokban, sorsokban. A káini bűn pedig ugyancsak a helyi közösségekben manifesztálódott. Korábbi barátok, ismerősök, korábbi polgártársak váltak árulókká, őrökké, alantas tolvajokká, vagy fordították el megrettenve tekintetüket, és a korábbi barátok közül kerültek ki azok is, akik - szembeszegülve a félelemmel - segíteni próbáltak.

Ezért fontos, hogy a városok, falvak emlékezzenek! Nemcsak a Holokauszt szenvedéseire „általában", hanem a meggyötört, szenvedő arcokra, nevekre és a nevekhez tartozó férfiakra, nőkre és gyermekekre. Emlékezzenek, nemcsak a Holokauszt bűnöseire „általában", hanem a bűnösök nevére, a gonoszság ábrázatára, hogy örök tanulsága lehessen ennek az értelmetlen pusztulásnak: ember ellen elkövetett bűn nem évülhet el, nem maradhat név nélkül.

Pilinszky János írja Simone Weilre emlékezve: „A hazát egyedül részvéttel szabad és lehet szeretnünk. E »részvét« nélkül nincs emberi igazságosság, szeretet és szerelem, de még valódi kultúra sincsen. A bukáshoz viszont elég, ha e lényeges szót például „büszkeséggel" helyettesítjük." Hódmezővásárhely közössége átérzi az emlékezés felelősségét, sokat tesz azért, hogy a felnövő nemzedékek ne feledkezzenek meg sem a szenvedésről, sem a bűnről, és így elég erősek legyenek ahhoz, hogy egyik sem ismétlődhessen meg többé. Ennek reményében ajánlom figyelmükbe ezt a kötetet.

Lázár János országgyűlési képviselő