Georgiádes Ildikó - Tánczos Roland: Négy évtized termése. Labádi Lajos szentesi főlevéltáros személyi bibliográfiája 1974–2013 (Szentes, 2013)
Bevezető
3 BEVEZETŐ Személyi bibliográfiáról írni kockázatos vállalkozás, mert szinte kikerülhetetlen az aránytévesztés csapdája. Egy szükebb- tágabb tudományterület egyéni produkcióját összegző kiadvány értékelésekor ugyanis a szerző figyelme óhatatlanul elcsúszik vagy a tudományos teljesítmény objektív elemzése, vagy az alkotó személyiség szubjektív méltatása felé. így aztán a születendő bevezető vagy a szóban forgó stúdium száraz és színtelen bemutatásává sikeredik, vagy épp ellenkezőleg, az alkotó személyiségének túlfényezett dicséretévé dagályosodik. A fönti szempontok miatt különösen veszélyes helyzetben van jelen sorok írója, aki e személyi bibliográfia főszereplőjét, Labádi Lajost több mint negyven éve ismeri, és barátjaként becsülheti. Ilyenformán tudományos és ismeretterjesztő munkásságának objektív mérlegelése eleve esélytelennek tűnik föl. Nem is próbálkozom a precízen mérlegelő, a szigorúan tudományos szempontok szerint analizáló szakértő pózának fölöltésével, inkább azzal kezdem, mi jutott eszembe, amikor számítógépem képernyőjén először belenézhettem ebbe a több mint 1400 tételes személyi bibliográfiába. Közös szegedi albérleti szobánkra emlékezem, ahol egy terebélyes asztalnál velem szemben ül Lajos, bal kezében az elmaradhatatlan cigaretta füstölög, jobbjában töltőtoll perceg, apró betűkkel rója valamelyik készülő évfolyam- vagy tudományos diákköri dolgozatának sorait. Nagy odafigyeléssel hajol a papírlap fölé, a címeket és alcímeket vonalzóval gondosan aláhúzza, közben belelapoz valamelyik jegyzetébe, olykor dörmög is hozzá valamit, aztán legyint, és kimegy a konyhába, hogy föltegye az aznapi sokadik kávét főni a kotyogóba... Igen, Labádi Lajos huszonegynéhány éves főiskolásként annak volt az elkötelezettje, aminek mérlegét most ez a négy évtized termését összefoglaló személyi bibliográfia mutatja. O ugyanis már akkor, az 1970-es évek elején pontosan tudta, mi akar lenni, amikor mi, évfolyam- és csoporttársai még ködös ábrándokat szőttünk irodalomról, nagy regényekről és korfordító versekről, folyóirat-szerkesztésről és ki tudja, mi mindenről. Labádi Lajos pontosan, sőt eltökélten tudta, hogy diploma után
