Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Katona Imre feljegyzései - A csongrádi gyűjtőmunkáról és a mesemondóról
lovak stb. Annuska ezeket mind gyerekkorában hallotta, s egy részét máig híven megőrizte. Az 5. számú mesepótló szintén Palásti Annuskáé. Annuska előadása élvezetes, s ezt sajnos a papír nem tudja visszaadni. Könnyen ad elő, s hangja a mesélőknek megfelelő. (A zsidó asszony alakítása az Okos Zsófiban, a cigány utánzása.) Annuska mesemondására jellemző, hogyha nyilvánvaló motívumhasonlóságra figyelmeztetem, nagyon nehezen ismerte el a hasonlóságot, azt is csak a lehető legkisebb mértékűnek tartotta, még ha nyilvánvaló hasonlóságról volt is szó. Ha pedig kihagyott valamit a lejegyzéskor mondott meséből, amit nem mondott, soha nem vette hibának, mert úgyis oda lehet érteni. Most karácsonykor lesz két éve, hogy néprajzi gyűjtésem megkezdtem Csongrádon. Mivel mindenfélét gyűjtöttem, sokszor érdeklődtem népmese után is. Mindenütt azt az egyöntetű választ adták, hogy mese ma már nincs, s ebbe kezdtem beletörődni. Ez év júniusában azonban egy régi ismerősömtől megtudtam, hogy még tud mesélni. Az egyetemi tanév után azonnal felkerestem, s úgy általánosságban érdeklődtem nála. Első szava is az volt, hogy rengeteg mesét tud. Elkezdte sorolni a címüket, de csak kb. nyolcig jutott el. Azonban mind több és több mese jutott eszébe, különösen a mesélés folyamán. Úgyhogy 29 mesét tudtam két és fél hónap alatt tőle leírni. Ebből önként adódtak a következő tanulságok: 1. Nem szabad megelégednünk avval, hogy ha egy páran mondják is, hogy nincs mese. Hiszen ez az ismerősöm évekig járt hozzánk, s még sem tudtuk meg soha, hogy mesélni is tud. 2. Ha egy-két címet mond a mesélő, nem azt jelenti, hogy evvel kimerült a mesekincse. Hiszen ez a szóban forgó mesélő, Palásti Annuska, most újabb meséket és legendákat ígért, hogy majd karácsonykor tollba mondja. Mikor ez az általános tájékozódás megvolt, hozzá kezdtem a tulajdonképpeni gyűjtéshez. Az Ethnographia cikkei és az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény elvei szem előtt tartásával kezdtem el a mesék leírását. Mivel Palásti Annuska betegsége miatt csak bejárói foglalkozást űz, kb. minden héten egyszer eljött hozzánk. Attól nem féltem, hogy a meséket nem náluk írom le, hanem kiszakítva otthoni környezetéből, mert mint ő mondta, cseléd korában mindig más gyerekeinek mesélt. Hogy a meséket nyáron írtam le, az sem jelentett különösebb hibát, hiszen ő is minden évszakban gyakorolta a mesélést. A leírásnál hamarosan rájöttem, hogy teljesen a meséidre kell bízni, hogy milyen mesét mondjon, s legfeljebb azt a kérdést szabad feltenni: Na, most mit mesél, Annuska? A meséket fogalmazási gyorsírással jegyeztem le, de azokat a szavakat, amelyeket gondoltam, hogy az áttételnél nem fogom tudni híven elolvasni, latin betűvel írtam. így a táj szavakat, az érdekesebb kifejezéseket stb. A fogalmazási gyorsírással teljesen híven minden hangot vissza lehet adni, s ezért fordultam ehhez, mert ha latin betűkkel írom a meséket, nagyon lassan halad. Közben a mesélőt kínosan zavarja, hogy szinte diktálni 350
