Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tréfák, trufák, anekdoták
Hát oszt, a lány arra se szólt semmit se. Elmönt kendert vásárolni a király, ű mög, a lány mög, kiült a kapu elébe. Arra mén égy öregasszony. Azt mondja:- Mit csinál - azt mondja -, szép kisasszonyka?- Hát - azt mondja -, búslakodok!- Miért búslakodik? Azt mondja:- Hát azért búslakodok - azt mondja -, én nem tudok fonni aranyfonalat, még semmijét se, oszt a király elmönt - azt mondja -, vásárol égy szekér fonalat, hogy én azt fölfonjam aranyfonálnak, oszt sémmilyet sé tudok! Mi lösz énvelem?- Hát - azt mondja -, hogy ha neköm mögfizet, én majd löszök égy izéje, úgy hogy tudom biztosan, nem fonyatja mög ilyen szép lánnyal a fonalat! Én csinálok olyat!- Hát nem bánom - azt mondja szívesen mögadom a pínzt, ha mögcsi- nálja a fonalat, hogy többet a király őfülsíge nem szekírozza* fonyással! S akkor mondja:- Majd - azt mondja - elgyüvök én, mikor a király itthon lösz! Majd csináltatok nagy fogakat, nagy körmöket, csúnyákat!- Hát osztán, úgy is lőtt! Az öregasszony elmén harmadnapra. A király otthon van. Mikor bémén, azt mondja a király:- Únnye, de csúnya asszony! Még ilyen csúnya asszonyt sósé láttam életömben!- Ó - azt mondja -, király őfölsége, tetszik tudni, nem voltam én mindig ilyen csúnya, de hát - azt mondja -, király őfölsíge, én szörnyen jó fonyó voltam, és - azt mondja - hogy fontam, hát - azt mondja - nagyon mögnyúltak a fogaim, mert avval köllött rágni, mikor fonytam a fonalat, és a körmeimet, mikor húztam, azok mögnyújtották!- Hát, mit csinálok én - azt mondja -, hogyha az én felesígöm ilyen csúnya lösz, mint ez a vín asszony?- Bizony pedig ilyen lösz, hogy ha azt akarja, király őfölsíge, hogy fonjon! És akkor elmönt. Azt mondta a lánynak, né fonjon, majd csak várjon a fonyással. Hát, ez mög, szögíny nem törte magát a fonyással. Hát oszt, másnap mögen elmönt onnan hazulrúl a király. Akkor mögen kimönt az utcára, a kiskapuba, akkor léült és mögen szomorkodott. Arra mönt égy öregasszony. Azt mondja:- Mit szomorkodik, drága szép kisasszony? 304
