Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
szögíny lányt is. Mindönáron azon iparkodott, hogy szeretné eltönni láb alól a királynét. Hát osztán, mikor mögszületött a kicsi, azt mondta, hogy hát ű szokta ám, mikor mögszületik a kisbaba, mögfürdetni a kisbabát, osztán az anyját is mögmártják a kútban. És akkor hát, nem tudta szögíny Juliska, hogy mi történik.- Hát - azt mondja -, ahogy maguk szokták. Én nem tudom, hogy mit szoktak a gyerökágyassal* csinálni.- De én tudom! Az anyját is mög köll mártani a kútban. Hát osztán leeresztették, kötelet köttek a derekára, osztán úgy csinálta a bábaasszony, hogy léoldódjon, mikor leeresztik. És akkor leeresztötték a kútba. Oszt ahogy szögény, persze, nem is akarta a bába fölhúzni, nem ült el, hanem aranykacsává változott a kútban. Aztán, hogy nem mönt föl a kútbúl, elvitte az ű lányát. Elvitte, oszt odafektette az ű ágyába. Ezt möglátta a kis őzike, osztán nagyon szomorú volt. Osztán hát a kisgyerök is rítt* sokszor, mert nem tudott neki tejet adni a bábaasszony lánya, meg hát nem is volt neki teje. Éjszaka járt föl mindég a kútból az édesanyja. Még akkor aranykácsa volt, mikor a nyitott ablakon bémönt, akkor elváltozott, oszt mindön éjszaka mögszoptatta a kis királyfit. Oszt akkor odamönt a kis őzikéhöz, mindég mögsímogatta a kis őzikét. Odamönt az ágyhoz, ahun az őzike aludt.- Kedves kis őzikém, hogy vagy? Mit hallasz a kis királyfiról?- Kis királyfi sokat sír, mert nincs ám a száraz meddőben! (Hát, hogy nem az édösanyja volt, nem volt neki teje.) Osztán mondja, hogy hát:- Jaj, de sajnálom szögíny kis királyfit. De csak éjszaka tudok hazagyünni mögszoptatni, nappal nem lőhet onnan fölgyünni. Nappal de sokat sírok! És akkor kisírta magát Juliska, hogy milyen sokat köll neki szenvedni. A király mög oda volt a háborúban, és akkor nagyon bántotta. A kisfiú is nagyon sokat sírt, a kis őzike is. Úvele is mi lösz? Mindég láb alatt van, mindég lüknek rajta,* ha möglátják. Haragszik rá mindönki, oszt sokat sír. S mikor hazamönt a király, mán ez sokáig így volt, mán akkor egyhónapos volt a királyfi. Oszt úgy csodálkozott rajta, hogy mögváltozott az ű felesíge, hogy nem olyan szép, mint mikor el mönt. Oszt aztán gondolta, hogy talán a betegsíg, mög az, hogy ű szülte a kicsit, azért változott mög, hogy nem olyan szép, mint azelőtt volt. Egyször osztán nagyon szomorú volt a király, azt mondta, hogy hát: 26
